Pár napja volt szerencsém ellátogatni a közeli Mezőszél suliba - az egyik projektünkhöz kértünk kölcsön tesztelőket, videótanár, általános iskolásoknak. Ezért is lettek gyerekek a tesztelők. hárman mentünk, Miki, Viki és Tiki - azaz majdnem, mert én voltam a harmadik.

Maga a teszt sikeresen zajlott, a gyerekek élvezték, hogy tanóra helyett ott nyomkodhatnak egy weboldalt, amin a tananyagról kérdezik őket, de nincs következménye, ha nem tudják, maximum újrakezdik a tesztet. Természetesen megjelent a végzősöknél a "hehe,nem tudok semmit, de menő vagyok" mentalitás is, de azt hiszem később ezt meg fogják bánni az életben maguk is.

Ami miatt bejegyzést akartam ennek szentelni az az, amilyen tapasztalat volt ez az egész. A terv szerint Viki magyarázta volna el a szükséges dolgokat, azután ő kérdezgette volna a diákokat. Azonban az ő hangja és kiállása érezhetően nem volt elég határozott és rutinos ahhoz, hogy igazán komolyan vegyék - hogy tekintélyt kapjon. Amikor az első pár kérdés után inkább csend volt a válasz, néhány motyogással, átvettem a stafétát és - rám, idegenek előtt nem jellemző módon - határozottan kezdtem el fellépni ez ellen. Nem kezdtem el összeverni a bandát, mindössze közelebbről, hangosabban és határozottabban próbáltam reakciót kicsikarni, megtalálni azt a hangot és stílust, ami azért nem túlzás de nem is veszik semmibe - ment is a kérdez-felelek könnyedén.

Ami azt illeti, jó érzés volt, bár nem gondolom, hogy tudnám csinálni ezt hosszabb távon, vagy akár hivatásszerűen, de azért lehetett abban valami, amikor a gimis irodalom tanárnő tanári, vagy ahhoz hasonló pályát akart javasolni. Tulajdonképpen szeretek tanítani, szeretem azt, amikor sikerül átadni a megszerzett és rendszerezett tudást valakinek, akit érdekel. A kulcs éppen itt van: ma, a legtöbb oktatási intézményben igen kevesen vannak azok a diákok és hallgatók, akik nem úgy érzik, hogy ez nekik egy muszáj dolog, ami alól menő kibújni és minél kevesebbet elérni. E mellett nem hiszem, hogy a felsőoktatási területeket leszámítva, komoly pályát lehetne bejárni az életben. Nem nézem le a tanári munkát, nagyon is fontos, de a jelen tendencia az, hogy a gyereknek több joga van, mint kötelessége és a tanár meg kussoljon. Így nem lehet tanítani, ezért sem fordult meg a fejemben ez a dolog komolyabban soha.

----

És eközben sikerült kifektetnem a virtuális linuxot is: megfagyott frissítés közben a reset után pedig már a grub paráználkodik csak. Éljeen! Mehh...