A cikk címét adó bölcsességet bármelyik super mario játékból megtanulhatta az, aki játszott már vele  - ez jelenleg a generációm és a némileg fiatalabbak között elég sűrűn előfordul.

A múltkor nosztalgia játék során felkutattam egy NES emulátort és hozzá a régi kedvenc játékaimat, amiket még öcsémmel és unokatesóimmal játszottunk lelkesen. Ma eszembe jutott, hogy egy másik nagy kedvecet is megtalálhatok ilyen módon - Nintendo 64. Ugyan közel sem játszottunk vele annyit, mivel saját példányunk nem volt - egy családi barátnak volt csak. Öszesen talán 3-4 alkalommal töltöttük náluk pár napot, de az a játék, ami már NES verzióban is hetekben mérhető játékidőt vett el az életünkből, itt is tarolt.

Super Mario 64 (google) - egyszerűen szuperül van összerakva a játék, a hangulata, a zene és az egész világ nagyon eltalált - 3D-ben. Igen, itt már nem balról jobbra futunk, úgy hogy ami eltűnt bal oldalon, megszűnt létezni. Átlépett három dimenzióba a játék :) És ennek megfelelően az irányítása az átlagos és nehéz szintről a brutál nehézre ugrott - legalábbis amíg bele nem jöttünk. Ami az érdekes felépítésű joysticknak köszönhetően nem volt egyszerű. Amit viszont szinte lehetetlen volt megszokni és megtanulni - legalábbis annyi idő alatt - az a kamerakezelés. Na az tényleg szörnyű :)

De minden hibájával együtt nagyon jó játék, ajánlom mindenki figyelmébe, aki egy kicsit szeretne kikapcsolni. Még karácsony előtt nézegettem az eredeti gépet, játékkel, konzollal egyébbel, nem nagyon volt 20k HUF alatt megoldható, így javaslom az emulátoros verziót. A google az első találatok között kidobott jól működő emulátort, és magát a játékot is, de felteszem saját tárhelyre is, ha valaki egyben szeretné letölteni - klikk ide. A zipben van a telepítendő emulátor és a marion játék, amit meg kell nyitni - a böngésző akadékoskodhat, h nem sűrűn töltik le, de szavamat adom, hogy megbízható. Ha mégsem bízol bennem, google segít.

Ami nem öl meg, az kisebbé tesz! :)