Kezeim közé került egy laptop rajta előtelepített win10el, teljesen eredeti formában. Annyi volt a kérés, hogy az utolsó simításokat végezzem el. Oké, pár program fel, néhány gyári, próbaverziós le. Közben a frissítések is csorogtak le a madzagon, ebbe nem nagyon van beleszólása a parasztnak ezen a rendszeren.

Kicsit fura volt, mert alapjáraton is 90℅ felett pörgött a masina, mindenféle alkalmazás nélkül is - de ilyet csinálhat a frissítés. Víruskergető van fent, nagy baj nem lehet - gondoltam. Updata azt mondta, legyen restart - megyőzött. Mondjuk nem is volt sok lehetőségem tiltakozni.

Aztán hasraesett a drága, de nagyon. Nem tudom pontosan mi történt, de a harmadik restart után jött a recovery képernyő. A restartokat magànak intézte, közben sajnálkozott kicsit. Felajánlotta, hogy visszaáll egy pár nappal korábbira, oké belementem. Tekert vagy fél órát, aztán feladta. Maradék opció a teljes reset, mivel nem akartam kidobni a rendszert, ezért erre böktem, kb 1 óra alatt meg is volt, jöhetett a friss belakás. Mondjuk a korábbi agyonpörgetős móka eltűnt, nem tudom mivel érte el az előző kollega.

Ami a nosztalgia érzést adta, az a tapipad driver volt. Kicsit fura a gyári, felraktam rà a lenovo sajâtját és máris win98 érzésem támadt. Ott volt ilyen utoljára, hogy egy rossz driver élesítette a kékhalál csapdát: ha hozzányúltam a tapipadhoz, azonnal kékhalál. Hiába, a technika fejlődik, csak van, hogy nem előre. Miután külön a tapipad gyártójától való drivert adtam be neki, megszűnt a kékezés, de néha picit mintha megakadna a kurzor, rendes egérrel nem.

Összegezve, eddig sem volt szimpatikus a 10es, ezzel a hülyének nézzük a usert, kémkedünk vonallal. De az aztán végképp gáz, hogy az agyon szidott vista minőséget sem érik el, 98at idézően. Ott legalább tudtad, h szar, de nem volt alternatíva. Most itt van pár igen remek - a 7es szinte tökéletes, a 8.1 is kiforrot lassan - csak ütnek, hogy az újat használd. MS, elmentek ti a monopol francba, babot szedni - miért kell tönkrevágni azt, ami működik?