Ez a bejegyzés levezetésnek született, hogy kiírjam magamból ezt a témát, ami nem hagy nyugodni - a nem teszem, még elég sokáig fogja buzerálni az agyamat.

Szóval, ma belefutottam abba ismét, amikor valaki erőből akar aikidozni. Pontosabban abba, amikor nem tudja a dojon kívül hagyni a "csak azért is az én farkam a nagyobb" mentalitást és ennek a bizonyítására felhasznál minden erőből alkalmazható módszert. Az egyik edzőtárs, tipikusan ilyen figura, mindenhol neki kell az alfának lennie. Mindenhol versenyez, mindig ő akar nyerni, meg akarja mutatni, hogy ő a jani - ez látható a magánéletéből is, valamint a vezetési stílusából is, olyan mint egy 16 éves kamasz, csak 40+ évesen.

A technika, aminél előjött a dolog, nem egyszerű, 4-ik danos szint, kayshi-waza: katate-ryotedori - nikyo-ura - shiho-nage kontrázással. Ennél egy támadást véd az uke, nikyoval, amiből a támadó a rövidebb oldalra tenkan-t indít, majd az ív közben kinyitja a fogást és megcsinálhatja a dobást. Ebben benne van az, hogy jókor kell időzíteni, mert ha stabil a szorítás nehéz kijönni belőle, de nem lehetetlen. És itt kezdődtek a gondok, az uke nem volt hajlandó elfogadni, hogy ebből ki tudok jönni, ha már rászorít, míg ő meg sem várja, hogy fordítottban eljussunk idáig, mert nem tudná megoldani.

Felajánlottam neki, hogy próbáljuk meg, fogja meg, én megcsinálom amit a sensei mutatott, ha jól csinálom, szinte biztosan működni fog. Nos, ekkor már közel sem szabályos módon jól beszorított, mire én kitekertem a kezem, az ujjánál fogva kinyitottam a fogást - ami persze nem tetszett neki. Még jobban megszorított, már teljesen kinyílt könyökkel, magához közel engedve, ekkor felhívtam a figyelmét arra, hogy már a fogás lényege nem stimmel: oké, nem tudom kontrázni, de a távolságot nem tudja tartani és tökéletes ütéstávolságba kerül - a fogásának viszont pont az lenne az értelme, hogy azt elkerülje. De ő akkor is megfogott, neki van igaza, nem lehet megoldani.

Ekkor megkértem a senseit, mint igazi hozzáértő, világítson rá, mi a lényeg - mondanom sem kell, hiába próbálta megszorítani, egy mester gyakorlatával hiába birkózott, földre került - és a sensei csak a pontos technikát hajtotta végre, semmi trükköt. Ezután már csak morgott az orra alatt a partner és nem próbálkozott tovább.

Hogy miért írtam ezt le - azon túl, hogy kimenjen végre a fejemből? Azért, mert *rvára elegem van az ilyen f*szfejekből! Akik az egójuktól fűtve képesek mindenkit legyűrni, aki nem úgy és azt teszi ami nekik tetszik, majd ha valaki ellenáll, akkor nekimennek. Ha pedig emberükre akadnak, akkor erőből próbálják mindezt. Amikor pedig mégsem jön össze, akkor is más a hülye. Kib*szottul elegem van belőlük!

Az már csak részletkérdés, hogy a fenti jelenetsor nem egyezik meg, kicsit sem, az aikido szellemiségével. A legtöbb esetben, ha egy uke tudja, milyen technika következik, tapasztalatból tudni fogja, hogyan nehezítse meg a végrehajtását. Ilyenkor a torinak három választása van, vagy megpróbálja a szabályos úton csinálni és akkor valószínűleg nem lesz egyszerű dolga, mert az uke ellenáll, vagy szükségtelenül nagy erőt és vehemenciát tesz a végrehajtásba, ami erősen balesetveszélyes.

Bár az ilyenkor felmerülő - "oké, ez nem is életszerű"  mondatra ez jó módszer: az életszerű megoldásban, ha tényleg alkalmazni kellene egy ilyen technikát, biztos hogy nem az lenne a célom, hogy a másik épségben maradjon a technika végére. A tatamin viszont ez az első számú szempont!

Vagy a nem szabályos verziót választja: módosít a technikán, megváltoztatja a mozdulatot, akár másik technikát is alkalmazhat, hiszen az egyik technikával szembeni ellenállás sokszor egy másikat kínál fel. Kötött gyakorlásnál ezt persze nem illik csinálni, de ugyanígy nem illik a partnert szándékosan akadályozni, ha csak nem ez a feladat.

Arigato!

Szerk: Módosítottam a címen, hogy ne legyen sértő. Amikor megírtam, ennél durvább ötleteink is voltak, de a harag rossz tanácsadó.