Egy klasszikus filmmel töltöm el az estét, a Forrest Gump cíművel. Azt hiszem, hogy ez a film nagyon erős versenyben lenne, egy top 10 lista élvonalért. Tom Hanks zseniálisan játszik benne. De nem csak azért tartom jó filmnek, mert jók a karakterek, vagy a történet. Azért, mert sok olyan pont van benne, ami elgondolkoztat.

Dan hadnagy elmélete a sorsról, a háború ellenes tüntetések a 60as években - amik egyszerre mutatják azt, hogy egy nagy hatalomnak szüksége van arra, hogy nagynak látsszon és azt is, hogy a demokráciában minden véleménynek joga van és ezeknek harcolni is kell egymással.

Ez a gondolat egy korábbi könyv hatására is megfogalmazódott bennem. Az emberiség és a társadalmak egyszerű szabálya nem különbözik sokban az evolúciótól: fejlődj, vagy fordulj fel. Ebben benne van az, ami a diktatórikus berendezkedésű társadalmakat halálra ítéli: a fejlődés megállítása, ami egyenlő a bukásukkal. A körülmények változnak, a szereplőknek pedig ehhez mérten alkalmazkodni kell, de egy szűk kör által uralt országban bármit előbb akarnak a hatalom birtokosai, mint a változást, mert az szükségszerűen őket is eltávolítja. Ez a lecserélődés a demokráciákban szükségszerű, hiszen így változhat, alakulhat az, kinek a javára alakulnak a dolgok; mert mindig valakiére alakulnak. De nem mindegy, hogy ez milyen gyakran változik és a vezetés mennyire rugalmas.