Sajnos pár héttel ezelőtt vissza kellett vedlenem gyalogkakukk módra, mert a drótszamár lebetegedett. Először csak kicsit lapos lett az első kerék, de másnapra már elég hangsúlyosan. Persze ezt reggelre adta elő, amikor egyébként siettem volna az irodába, nem voltam túl boldog. Átgurultam a benzinkútra, gondolván hogy majd rátöltök kicsit, igaz hogy nem autószelepes volt, de meg lehet oldani - elvileg. Gyakorlatilag semmit nem segített.

Vissza a lépcsőházba, saját kézi pumpa, de csak ilyen pici, vészhelyzeti, szóval élmény vele dolgozni. Felpumpálom, rárakom a szelepet, ereszt. Rászorítom ahogy csak tudom, ereszt. Hogy az a.... közel jártam hozzá, hogy az egészet felgyújtsam, már régen bent kellene lennem, ez meg egyre inkább szétmegy. Bezártam a tárolóba, gondoltam, majd ha lesz időm, akkor megcsinálom.

Na igen, az irodai munka és a bicikli szervizek nyitvatartási ideje sajnos nem barátkoznak egymással, az évvégi hajtásban pedig nem volt opció, hogy egy-két órát elcsússzak. Úgyhogy maradt a mostani, két ünnep közötti idő.

Szét is kaptam, ahogy azt illik. A hagyományos tűszelep rákfenéje itt meg is mutatta magát: nevezetesen a tömítő gumiból semmi nem maradt. Oké, akkor vegyünk szeleptűt, gumival. De itt eszembe jutott, hogy milyen a szerencsém, úgyhogy fogtam, kikaptam az egész első kereket, azt vittem a szerelőhöz. Szerencsére dolgozott a két ünnep között is. Tett rá új tömítést, összerakta, próbafújás. Kétszer. Mert bizony eresztett továbbra is, mintha muszáj lenne.

Nos, pont ezért vittem el az egész kereket, mondtam is a bácsinak, akkor egy új belsőt kérnék inkább, ne is szórakozzunk. Ezután a bácsi előkeresett egy újat, pikk-pakk kicserélte, még borravalót sem fogadott el.

Ha az idő még egy darabig ilyen marad, akkor ismét indul a flúgos futam :)