Van az a kifejezés, hogy distro hopper. Amikor az ember nem tud megállni egy bizonyos linuxnál, hanem folyamatosan újabbakat tesz fel. Nos, ez előfordulhat az asztali környezetekkel is, hiszen linuxon van egy rakás. Eddig, már vagy négy éve gnome3 párti vagyok. Munkára fogtam be egyszer kényszerűségből, aztán úgy hozzászoktam, hogy a saját, otthoni is az lett. A legtöbb embernek kényelmetlen, nekem viszont kézreáll.

Illetve állt, mert a legújabb ubuntu-ban elvileg meghagyták az új verziót belőle, ami már nem mondható túl kényelmesnek. Próbáltam igazgatni, finomhangolni, de egyszerűen nem sikerült. Viszont, van pár alkalmazás, amit a kde csomagok közül használok és ahogy követem, az új plasma felület már egészen baráti, így gondoltam teszek egy próbát. Egy úttal kipróbáltam az összerakott telepítő scriptet is, amiben egyszerre kerül fel minden, amit egy friss rendszerre fel szoktam tenni, egészen jól vizsgázott. Azt azért meg kell hagyni, hogy a korábban tapasztalt, majd megoldódott kde gond újból feltűnt, de jóval viselhetőbben. Most a program indításakor gondolkozik 6-8 másodpercet, utána viszont semmi gond. Ezzel együtt tudok élni.

Rájöttem viszont arra, mi az, ami miatt nem tudtam megszokni az új gnome felületet. Azért, mert az irodai gépen még mindig egy 14.04-es ubuntu gnome fut, már nagyon belakva és mivel azt napi nyolc órát nyomkodom, furcsa utána ránézni az itthoni béna verzióra. Viszont azt a munkaállomást is frissíteni kell lassan, és ahogy a tapasztalat mutatja, nem marad gnome ágon. Ha beválik, oda is megy a Kubuntu. Bele gondolva, hogy mennyire nem szerettem a régi verzióját :)

Ez pedig a mostani állapot: