Gyűlnek a jelek. A buszra várva látom, ahogy barna leveleket visz a szél, még nem sokat, csak néhányat. Később az irodába is besodor egyet és megjön a szokásos őszi szorongó érzés - igaz, nagyon enyhén és csak egy pillanatra.

Honnan van ez az érzés? És miért múlik el olyan gyorsan? A szorongó érzéseknek az nem szokásuk. Ez azok alatt az évek alatt ivódott be minden gyerekbe - szerintem - amíg az őszi falavelek hullása a tanév kezdetét jelentette. Vége a nyár gondtalanságának, jön a stressz és a kényszerből összeállt közösségek időszaka - nem voltam nagy rajongója a dolognak. Az vitathatatlan, hogy nem volt annyira szörnyű ez az időszak, mint néhányaknak, de aki azt mondja, hogy tejjel-mézzel folyó kánaán volt... az keserítette meg másoknak ezeket az éveket.

Az apró szorongó érzés mellé egy kis izgatottság is vegyül ilyenkor, mert ősszel van a születésnapom. Szerencsére megmaradt az a gyermeki emlék/érzés, hogy ez egy különleges nap lesz, valami jó fog történni. Ahogy egyre több lesz, sokan nem szeretik annyira és végül is egy felnőtt viselkedjen már felnőttként, tavaly is volt, a tervek szerint jövőre is lesz, nyugodjál le szépen - mondják.

Attól én még örülök egy picit! Még akkor is, ha tudom, ilyenkor a hozzám közel állóknak jó kis feladványt jelent, mivel is fejezzék ki, hogy számít nekik a dolog - még magam sem tudom, hogy igazán mit szeretnék "kérni". A legtöbb megszerezhető dolgot, amit szeretnék nagy ritkán, beszerzem magamnak, szóval nem egyszerű. De egy jó könyv mindig szuper ajándék és a sört is szeretem :)

Na tessék, hova jutott egy barna, őszi spamből :)