Belefutottam egy cikkbe, amiben egy rendőrségi akcióról számolnak be: civil autóval, kamerával felszerelve mászkáltak Budapesten és felvették, hogyan viselkednek az utakon az autósok. A reakció várható volt: "hogy merészelik ezt?" és a "sok hülye szabály, én biztosan nem fogom betartani, különben is, hogy mert ott lenni a rendőr és ellenőrizni, hogy betartom-e?"

Nem tudom pontosan meghatározni, hogy ez kelet-európai, balkáni, vagy csak simán magyar hozzáállás. Rám nem érvényesek a szabályok és annak a jó kurva anyját, aki mégis számonkéri, hogy nem tartom be. Ez pedig szimplán megfelelő indoklás arra, amikor szarunk mindenki másra, nekem mindent szabad, ti meg rohadjatok meg.

Azt nem vitatom, hogy a kresszben akadnak olyan szabályok, amikre rá fér a ráncfelvarrás - mint minden szabályrendszerre, ami ennyire összetett, sok szereplős és gyorsan változó dologra vonatkozik, mint a közlekedés. Bár azt leszögezném, hogy az elsődleges cél akkor is az, hogy minden résztvevő egy darabban jusson el A-ból B-be - a baleseti statisztikák pedig minősítik az "én tudok gyorsan is biztonságosan közlekedni" hívőket. Igen, van néhány százalék - de ha annyi lenne, mint amennyien hiszik magukról, a világ összes autósport versenyében minden egyes pozíciót magyar sofőrök töltenének be.

Sajnos azt viszont megbecsülni sem tudom, hogy mikor jutunk el a haladóbb felfogásra: ha egy szabály nem megfelelő, akkor változtassuk meg. Nem megkerülni, kijátszani, aztán bazdmegelni, ha elkapnak. Elvileg demokrácia van, meg vannak az eszközök, hogy változásokat érjünk el a törvényekben, szabályokban.

De nem, magyarosan az nem megy.