Azt, hogy a kínai állam hogyan gyakorolja a hatalmát, szerintem nem kell bemutatni, sokan hallottak róla. Nagyon szépen tökéletesítik a diktatúrát, igazi 21-ik századi módon, a technológia és az erőforrásaik maximális kihasználásával. Sok országban szolgáltatnak vele mintát, mert a haszon, amit a rendszer tetején lévők élvezhetnek, minden eddigi birodalmat felülmúl. Nem is erről akarok írni, van itt egy ami nagyon jól és alaposan kivesézi, nem rövid írás: A rezsim valódi arca

Viszont azt leírom, ami nekem a cikk olvasása közben állt össze: a jelenlegi működésben nem kell sok hozzá, hogy az állampolgárnak összejöjjenek a mínusz pontjai: egy meggondolatlan közösségi média megosztás, vagy az elnök kritizálása, netalán egy régi micimackós tárgy már összehozza. Napjainkban nagyjából 1,3 milliárd ember él Kínában. Vajon mennyi lesz az az ember mennyiség, mennyi lehet az a százalékos arány, amikor már túl sokan vannak mínuszban? 60-70-80?

Mi lehet az a pont, amikor a többség felkel és akár szó szerint kapát-kaszát villanyoszlopot ragad és megpróbálja lerázni magáról a dolgot? Valószínűleg ez az a szám, amit az államaparátus is nagyon szeretne tudni. Jelenleg a módszer hatékonysága Orwell világát idézi, nagyon kicsi az a rés, ahol információk egyáltalán kiszivárognak. Vajon van-e olyan pont, ahol ez eljöhet? A cél lehet részben az észak-koreai minta, annak viszont a gazdaság iszonyatos bezuhanása az ára - azt pedig kétlem, hogy meg akarják fizetni, most is a profit maximalizálásával karöltve dolgoznak. A rendszer egyre szigorodik, szépen lassan - a kiszökő gőzt gyorsan eloszlatják.

Azonban nem szabad elfelejteni - szerintem nem is teszik - hogy nagyon sok esetben akkor történik az igazi robbanás, ha egy kis túlhúzás után eresztenek a szorításon. A huszadik században sok ilyen esemény hozható példának, az 56-os forradalom, vagy a prágai tavasz. Talán éppen ezért nem is akarnának lazítani.

A rendszer nagyon stabilnak látszik, véleményem szerint maximum egy külső hatás billentheti meg annyira, hogy aztán ne tudjon visszaállni. Nem külső hatalmakra gondolok, nagyobbra. A római birodalomnak a melegedő, legelőket kiszárító éghajlatváltozás által hajtott vándorló népek és az előttük hajtott barbárok nyomása tette be a kaput. A középkori hatalmi struktúrák megváltozásához a pestis járvány kellett, amibe az emberek fele belehalt. A következő változáshoz egy új kontinensről beáramló ezüst és egyéb nyersanyagok hatalmas mennyiség kellett. Az oszmán birodalom gyengítését, felmorzsolódását az egyesülő arab törzsek segítették elő és ők is azért indultak el, mert a több ezer évvel azelőtt még termékeny félholdnak nevezett terület az éghajlat melegedése miatt már nem tudta a korábbi szerepét betölteni.

Nos, klímaváltozásunk az van most is - legfeljebb azt vitatják, az ember mennyit gyorsított rajta. Egyébként a kutatások szerint, amikor valami miatt megcsappant az emberiség létszáma, drámai korrekció történt a klímában: például Dzsingisz Kán volt a kora legnagyobb klímajótevője, bár nem ez volt a célja több százezer ember kiirtásával, de utána több fokot hűlt az átlaghőmérséklet. Ugyanilyen csökkenés tapasztalható minden ilyen léptékű esemény után: az 1240-es nagy pestisjárvány, vagy a római birodalom után is. Szóval szerintem mi is besegítünk, bár manapság nem a népesség redukálása lenne ekkora hatású, hanem a gazdasági szereplők összedőlése.

Potenciális betegségből is van bőven, a természet nem lustálkodik, sőt! Köszöni szépen, hogy segítjük az evolúciót, az antibiotikumrezisztens baktériumok napról napra csodásabban érzik magukat. Gondoljunk bele egy kicsit, hogy egy olyan országban, ahol szinte szó szerint egymás nyakában élnek az emberek és a társadalmi megbízhatósági pontjaik miatt nem kapnak megfelelő egészségügyi ellátást, milyen következménye lenne egy modern pestis járványnak? Remélem nem kell megérnünk, mert az valószínűleg nem áll meg az országhatároknál sem.

Oké, ez megint egy pesszimista írás lett, nem az a cél, hogy minden alkalommal letörjem a hangulatot - inkább csak gondolkodjunk egy kicsit.