Mostakarom! - ezt az új szót tanulta meg Dudlicsek a Harry Potter című könyv első fejezeteiben és alkalmazta is a szülein, kicsikarva mindent. Ezt a mentalitást követve nőtt fel és csak a sorozat végén bekövetkező kevés jellemfejlődés ellensúlyozza.

A mostani fiataloknál - és nem olyan fiatal fogyasztóknál - ezt nem nagyon egyenlíti ki semmi. Ez a gondolat a most éppen új GTA5 bemutatóvideóját nézve ugrott be. 

A játékosnak már mindent az arcába tolnak, mert ha mégsem, akkor sírni kezd, mint egy óvodás:

  • gta élmény - autólopás, szabadon garázdálkodás
  • need for speed szerű autósüldözések
  • repülő járművek, mint egy harci szimulátorban
  • olyan fegyverek és harcmechanika, mint a tíz évvel ezelőtti úttörő fpsekben sem - Call of Duty(2004)
  • és még egy halom cucc, realisztikus grafikával

Ha ezekből bármi nem megy tökéletesen, jön a sírás és a veszteséges eladások.

Valahogy ezeket nézve az jut eszembe, hogy a mostani játékokba több dolgot sűrítenek bele, mint amennyit mi gyerekként 15 év alatt kijátszottunk, mégsem fogja megközelíteni sem azt az élményt, amit nekünk nyújtott akár csak a GTA első része, ált suli ötödik osztályában, amikor ketten nyomkodtuk a billentyűzetet, mert a felülnézetes játékban az igazán gyors kocsit egy gyerek nem tudta irányítani. 

Öregesen hangzik, de nem tudják, mikről maradtak le, mi az, amit játékélménynek lehetne értékelni, csak rohannak. És ez szerintem veszélyes dolog. A kiszámoló blogon írt a szerző egy olyan cikket, ami az infláció veszélyeiről szólt - de nem a pénzügyi infláció, hanem az életmód. Amikor haladsz előre az életben és már nem tudod megbecsülni azt a kis vagy nagy dolgot, aminek egy éve még mérhetetlenül örültél.

Ezért igyekszem az apró örömeket is megragadni, hiszen ha csak körülnézek tucatnyi dolgot találok, aminek lehet örülni. Erre szolgál ez a blog is, hogy megörökítse mindezt, és amikor évek múlva visszaolvasom, vagy valaki visszaolvassa, akkor elgondolkodhasson rajta. Vagy legalább mosolyogjon egyet.

Szervusz jövő én!