A változatosság jegyében ismét egy kis "géming" és egy kis Fallout 4. A múltkor írtam róla, hogy a sztori befejezése után, csak úgy kíváncsiságból kipróbáltam a "túlélő" nehézségi szintet.

Csak röviden, mi is az: a karaktered papírból van, egy-két találat után véged. Az ellenfelek viszont sokkal szívósabbak. A mechanika is nehezebb: nincs ugrálás a térképen, ami elég rossz, mert a bejárható terület hatalmas. A karaktert életben kell tartani, azaz gyakran és rendszeresen kell enni, inni, aludni, de nem mindegy mit és hol.

A legtöbb étel és ital sugárzást is ad, a sugárzást gyógyító cucc viszont legyengíti az immunrendszert és megbegedhetsz. Vagy csak úgy elkapsz valamit, mert a nukleáris pusztaságban nem a legjobb a higiénia sem. Akkor pedig gyógyszer kell, ami pedig nagyon ritka.

És nincs csak úgy mentés sem. Aludni kell hozzá. Illetve azt amúgy is kell, rendszeresen, különben fáradékony leszel, aztán beteg. Szóval csak alvással mentesz játék állást. Nem mindegy milyen ágyban és hol, mert egy sima matracon kint a pusztában csak pár órát tudsz és akkor örülsz, ha nem egy rabló ébreszt. Saját településen, rendes fekhelyen, jóllakva, nem szomjasan. Mert amikor felkelsz kajás és szomjas leszel megint - akkor pedig fogynak az amúgy is szűkos készletek.

Ezek után szerintem bárki úgy van vele, mi a maci szerszámának akar valaki így játszani. Ez nem játék, ez egy finnyás tamagocsi. Amikor először olvastam róla, akkor én is azt mondtam, hogy ez nagyon hülye ötlet.

De aztán addig piszkált a kíváncsiság, amíg kipróbáltam. Ami azt illeti, elég hamar sikerült belepusztulni. Egy sima - oké, strucc méretű - bogár elbánik veled. És akkor vissza az utolsó mentéshez. Így már az első néhány küldetés is nagyon nehéz lesz. Arról nem beszélve, hogy tényleg papírból vagy. Egy kis találatot még gyógyító cuccal kibírsz. Ha csak nem egy gránát, molotov koktél, vagy nagy kaliberű golyó a beérkező. Mert akkor elég valósághű lesz a dolog - megdöglesz a francba.

Akkor is, ha éppen egy nagyon rizikós küldtetést csináltál meg éppen. És még pont nem tudtál menteni, mert csak letetted a páncélt és a szerzett cuccokat a sarokba, máris megszólít az egyik telepesed, panaszkodni. Miszerint nemrég itt voltak a rablók, pár cuccot tönkretettek vagy elvittek, erősítsd meg nagyon gyorsan a védelmet.

És ahogy kilépsz az ajtón, hogy ezt megcsináld, mielőtt a településnek annyi, pofándobnak egy molotovval - a rablók tényleg hamar visszajöttek. Végignézheted, ahogy a holtested arrébb repül, majd betölt a főképernyő, az egy órával ezelőtti mentéseddel.

Ekkor egy pillanat alatt eltűnik az a kellemes érzés, amit a kihívás teljesítése jelentett és átveszi a helyét a "mi a francért szivatom én magam" és "pocsékba ment az elmúlt órám" érzés. Igaz, ha úgy nézed, hogy az élményt akartad, akkor az megvolt és jó is volt - csak a feladatot csinálhatod újra.

Pont ezért fogsz nekifutni majd megint pár nap múlva, mert a játék szuper. A magasabb kihívási szint izgalmassá tud tenni egy olyan pálya vagy történetrészt, amit átlagos nehézségi szinten már meg sem nézel, mert egyszerű séta és pár kattintás.

Azt hiszem ez az oka annak is, hogy pár éve az extranehéz játékok hódítanak. Vannak olyanok, akiknek kell ez az extra kihívás és az abból fakadó sikerélmény. Ezek között mondjuk több a minimum korombeli, aki még olyan játékokkal játszott anno, ahol csak ez a kihívási szint volt. Ha nem tetszik, nincs más :)