A tömegközlekedésnek meg vannak a maga szépségei. Például a vénasszonyok, akik szeretnek mindenbe beleszólni. Például itt Átadjam? és itt Előítélet :)

Ma reggeli történet következik. Felszállás után igyekeztem elfogadható helyet találni az álldogáláshoz, de ez nem olyan egyszerű. Úgy alakult, hogy be kellett préselnem magam egy banyatankos öregasszony és egy középkorú bácsi között, hogy az ablak mellé jutva félreálljak az ajtóból, ahol ott ragadtam és zavartam a fel-leszállást. Normál hangerőn szóltam a bácsinak, elnézést kérve, sajnos ő sem tudott arrébb húzódni, de ez van - kibírtuk, átfértem, megoldottam.

Nem úgy a vénasszony. Azonnal elkezdte nekem mondani, hogy talán elfértem volna. ha hangosan szólok és micsoda paraszt vagyok. Én viszont úgy döntöttem, nem fogom vissza magam, határozottan és udvariasan elmagyaráztam neki, hogy a maszk miatt valószínűleg nem hallotta, amit nem is neki mondtam - valamint a beszélgetési hangerejéből úgy veszem észre, némileg süket is, szóval maradjon csendben.

Ezen kicsit meglepődött, de békén hagyott - ellenben a mellette ülő barátnőjével olyan hangerőn kezdett társalogni, többször visszakérdezve a szavakat, amiből lejött, hogy tényleg félsüket. Nincs ezzel gond, csak ne a pofája méretével kompenzáljon, főleg ne rajtam :D

Ellenben amikor leszállt, nem is kapkodtam utána hogy segítsek neki, hadd játsszon a banyatankkal. Ha leparasztoz indokolatlanul, ne várjon segítséget :)