Nos, az egész ezzel a cikkel kezdődött: Így készült a Diablo - retro.land cikk. Grath, a szerző köztudottan grafonán és rendkívül alapos ember. Nagyon olvasmányos cikkeket készít, de a szemed és a görgető izmod is belefárad a végére :) És már én is írtam egy rövidet a játékról, de már jó régen: Az ördög játéka 

Most újra előkerült és nekiveselkedtem, hogy megzabolázzam a pokol démonait.

Az első részt szedtem elő, de sajnos a régi verzió már nem működik a win10 érában - pedig megvan teljesen eredeti, szép dobozban. Gog-on viszont fent van, igen jó áron, teljesen működőképes verzióban és még a nagy monitorokat is szereti. Nem natívan, de elég szépen kihasználva akár a fullHD-t is.

Szóval nosztalgiával telve nekiültem, hogy rendetvágjak és az élmény még jobb volt, mint emlékeztem. Először a harcos kasztot választva vágtam neki, mondván az a legkönnyebb. Ez nagyrészt igaz is, a játék feléig el kell jutni, hogy igazán bajban legyél, ha nem figyeltél a felszerelés menedzselésére és a jó pont elosztásra.

No igen, némi gyakorlat után már rájöttem régen is, hogy még a harcosnak is kell mindenre költeni. Ellenkező esetben igen jó lesz a sebzés, de a találati arány nagyon rossz, úgy pedig csapkodhatsz nagyokat, a pixellevegőnek mindegy. Ha minden klappol és az ügyességi pontokból, valamint a beszerzett páncélból van elég, akkor már csak a kézügyesség számít. Ugyanis az utolsó kettő pályán olyan démonok akarnak seggbeharapni, amik nagyobb csoportban még feltápolva is meg fogják tenni :)

Miután végeztem, gondoltam kipróbálom, meddig jutok egy varázslóval. Régen sosem ment, mert se az ügyesség, se a nyelvtudás nem volt meg hozzá és sokszor nem jutottam messzire a papír tartósságú karakterrel.

Kicsit utána olvastam, mit ajánlanak a profik, mikre érdemes figyelni, milyen varázslatok jönnek jól, mit is csinálnak. Igen, erre szükség van, mert a mai játékokban leírnak mindent is, itt még az "újrajátszik-memorizál-ismétel" elv mentén elég kevés az infó.

Valóban csak mentén, mert a játék legnagyobb erőssége a minden alkalommal random pályák generálása!

Azt érdemes tudni, hogy amíg egy közelharci karakternél ha már futni kell, akkor baj van, a varázsló mindig távolról dobál inkább valami jósággal, ahol nem tud belekóstolni a démonsereg. Azaz a fogócska a módszer része. Dobál-hátrál-ismétel :)

Mindezt szemelőtt tartva a varázsló Janival könnyebb dolgom volt, miután megszereztem a megfelelő varázslatokat, megfelelő szinten. Ez persze nem olyan egyszerű. Ahogy halad előre a játék, a szörnyek lassan minden húzásodra immunisak lesznek - így mindig kell új. Szerencsére a boszorkány boltja mindig új elemeket tartalmaz, ahányszor újratöltöd a mentést/visszamész a városba :)

Nagyon jó volt előszedni ezt a klasszikus darabot, ugyanolyan jó szórakozás, mint lassan 20 éve volt. Próbaképpen ma a harmadik részben is futottam egy kört. Persze, sokkal simább, szebb, jobb. Az irányítás nem korlátozott 8 irányra. Ahogy a szörnyek eltalálása sem azon múlik, hogy a rohadék tudja-e melyik mezősoron kell feléd rohanni, hogy ne tudd tűzlabdával lebeszélni róla - ez mondjuk nagyon kellemes, talán ez a jelenség nehezíti meg leginkább a varázsló életét a régiben.

Viszont azt kell mondjam, valahogy nem tud felérni mégsem a régihez. Belegondoltam, hogy már 8 éves játék és igencsak megváltozott azóta. Rengeteg minden belekerült, csiszolódott, könnyebb is lett. Csak éppen sokszor maga a cél tűnt el - számomra.

Végigmehetsz a sztorin, ami nagyon jó, de a régi fejlődésben a négy nehézségi szinten négyszer meg is kellett csinálni - de még úgy is hangulatos volt. Most viszont sima kincsvadászat a fő profil. Eddig is dénonokat daraboltál, de nem azért, hogy a havi listában előrébb juss. A sztori kijelölt egy utat. Ma ez egyre kevésbé igényelt és pont ilyenek a friss játékok is.

Szóval aki teheti, próbálja ki ezt a klasszikust. 

Aki eljutott idáig ÉS elolvasta Grath cikkét is a témában, meghívom egy sörre, ha erre jár :)