Nemrég olvastam egy cikket, ami szerint meg lehet az ellenméreg a gyilkosgalóca mérgére. Aztán ezen a vonalon kicsit tovább mentem. Ellenszert találhattak a gyilkos galóca mérgére
Az első, ami eszembe jutott Zacher bácsi sztorijából való. Ő már elég sok embert kezelt, akik galócapörköltet ettek. Azt mondták neki, hogy az volt a legfinomabb gombapörkölt, amit valaha ettek. Szóval biztosan jó, de eddig nagyjából inkább utolsó vacsorának volt alkalmas.
Egyébként a fent linkelt kutakodás azért is indult el, mert a globális felmelegedés miatt, a behurcolt galóca óriási ütemben terjed a tengerentúlon. És mivel eddig ismeretlen volt, elég sokan tényleg utolsó vacsorának főzik maguknak. Úgyhogy ráfordultak a gyógyítására - ami azért mindenkinek jól jöhet.
A másik dolog, ami elgondolkodtatott, az a cikkhez köthető kommentek sora - néha mégis jó belenézni - miszerint csak az ember olyan hülye, hogy megeszi, lám, az állatok nem.
Nos, ezt azért bogozzuk ki. Nem vagyok gombaszakértő, de annyit tudok a témáról, hogy rengeteg halálos, vagy legalábbis veszélyes gombának van olyan rendkívül hasonló párja, ami viszont veszélytelen és finom. Oké, lehet, hogy a mérgező is finom.
De a lényeg az, hogy optikai megfigyelés - látás - alapján, sokszor tényleg csak szakértő tudja megmondani, melyik az egyszer és melyik a többször ehető verzió. Valószínűleg az állatok, amelyek gombát esznek, más alapján is el tudják különíteni. Például szaglás alapján - hiszen annak nagyrészét az ember feladta az evolúció során, de egy képzett disznó kilómeterekről megtalálja neked az erdő mélyén a szarvasgombát.
A kérdés az, miért alakult ki ez a helyzet? A mérges gomba elég érthető. Az evolúció mutációkkal és természetes kiválasztódással dolgozik Azaz véletlenszerűen mások lesznek picit az utódok, a környezet, ragadozók, erőforrások pedig majd eldöntik egyben, esetleg valamelyik előnyösebb-e, mint a többi versenyző.
A mérget kiválasztóknak elég nagy előnyük van, hiszen ha a méreg elég gyors, nem eszik meg őket. A galóca mérge ugyan nem egy nyílmeregbéka, vagy kockamedúza, de ha már a gombatelep egy része megmarad emiatt, akkor a mérget tartalmazó egyed fog tovább szaporodni. Az emberre vetítve: amelyik gombától a csapatban meghalt valaki, olyat ne együnk. Vagy meghalt az egész csapat és akkor sem fognak enni.
Oké, de miért van ránézésre pont olyan gomba, mint ami kiirtja az egész gyüjtögető törzset?
Ha egy erdőben van egy rakás különböző gomba, amiből néhány hasonlít az egyszer ehetőekre, de vannak olyanok, amik teljesen biztonságosak - vajon mi fog történni a biztonságosakkal? Bizony erősen lelegeljük őket, bőséges teret hagyva a mergezőeknek, vagy az arra nagyon hasonlítóaknak.
Tehát a válasz egészen egyszerű: mert azt nem zabáltuk meg, ami a mérgezőre hasonlít, így abból marad sok.
A méreg előállítása plusz költség, de működik. A többinek pedig az olcsóbb álca marad - ami a jelenlegi helyzetet ismerve kifizetődő.
Belegondolva ez a működés a természetben nem példanélküli máshol sem. Számos rovar visel a darázshoz hasonló külsőt, mert azt minden állat és ember hamar megtanulja, hogy tőlük tartani kell. Még kígyók között is van olyan, amit hozzáértők meg tudnak különböztetni: a csörgőkígyónak van olyan párja, ami teljesen veszélytelen. De ki a franc áll neki a pikkelyformát és a csörgő végén a lemezeket figyelgetni, amikor inkább a pánikot javasolja az életösztön?
Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy itt szó sincs arról, hogy az utanzók ezt választanák - ezt az evolúció osztja nekik.
Az emberen kívül csak kevés faj képes tudatosan, gondolkodva választani ilyesmit. Bár sok embert ismerve, ez náluk is túlzás lenne.