Ma ismét eljutottam arra a pontra, hogy ubuntut teszek a gépemre. (Igen, ubuntut, nem debiant. Azt lenne ildomos igazán, de még kényelmes vagyok, az ubiban van pár egyszerűség, ami megadja azt, hogy használom a gépet és nem szerelgetem.) Nem virtuálisan, mint eddig, hanem rendesen. Sőt, fő rendszernek. Egyrészt azért, mert az általam használt környezet még ssdről és az nvida kártyát használva is akad, úgy pedig nehéz fejleszteni, ha úgy adódik. Másrészt, ki akarom próbálni meg lehet-e élni rajta, a mindennapokban is. 

Munkára már használom, lassan másfél éve, minden nap, ott bevált. Fel vagyok rá készülve, hogy meg kell kötnöm néhány kompromisszumot, de végülis a szabad szofver is erről szól. A zárt által adott funkcionalitást saját tudással pótoljuk ki, hogy teljes legyen. Nomeg, ha ajánlom is valakinek hogy néz ki, hogy windozt iszom és linuxot prédikálok? Lássuk a medvét.

Természetesen azért akadt pár dolog, amit meg kell hegeszteni, ami nem megy olyan simán. A képernyő fényerő állítása például okozott némi gondot, de a grub fájl szerkesztése után már pöpecül megy. Indikátor nincs, de nem is kell, látom, hogy merre megy a fény és kész. Amit még nem sikerült megoldani, az a tapipad görgőjének a használata, nem nagyon találok hozzá semmit, majd egyszer, ha nagyon zavar, akkor majd meghegesztem.

A következő pont a skype belövése. Egyszerűnek tűnik. Igen. Kivéve, hogy a betöltéséhez használt könyvtárak nem jók akkor, ha optimus-t használó vga van a gépben, amihez még fel is van rakva a duál vga-t kezelő progi. Pont akkor nem fog menni a cucc. Hehe. Időközben scriptekkel sikerült indulásra bírni, természetesen akkor rögtön három példányban is megy :D

A tervek között szerepel még a fejlesztői környezet beállítása után a gimppel való megismerkedés. Elméletileg mindazt tudja, amit a PS, főleg azokat a funkciókat figyelembe véve, amiket én szoktam használni a munkához. Internet és videó kezelésben ugyanott vagyunk, egyedül a java beépülőről kell lemondani chromon - illetve kalapálni kellene még egy kicsit. Ami azt illeti pár hónap múlva egyeltalán nem fog menni, szóval arra marad a tűzróka.

Játékok tekintetében leszűkül a tér, nem mintha mostanában olyan sokat játszottam volna. Kezd egyre értéksebbé válni a szabadidő, a játékok pedig egyre kevesebbet adnak. Persze, egy-egy fellángolás van a diablo 3 esetén és várom a következő starcraft 2 kiegészítőt is. De leginkább már csak a sztori miatt, aktívan, ladderben már vagy három éve nem mászkálok. Nincs gyakorlat, idő, anélkül meg csak frusztráció. A másik, ami amolyan nosztalgiára építő cím lesz, az Armikrog. Az is azért, mert a Neverhood nevű csodát rengetegszer végigtoltuk. Az más tészta, hogy a nyomába ér-e.

Egyébiránt a környezet - gnome3 - nagyon kézreáll, már használom majdnem másfél éve. Persze, most lehetne szörnyülködni, hiszen alajában véve elég erős váltás, szinte bármihez képest és azok, akik nem szokták meg, teljesen el vannak benne veszve. Alap esetben nincs start menü, vagy hasonló, minden a felső sávban, de ott is kötötten. A windoz gomb a csodagomb, az hozza elő a dashboardot, vagy az ablakokat mind, amik nyitvavannak, egérrel rábökve pedig kiválaszhatóak. Még elmodva is csúnyán hangzik, de ma már a napi munkám alapja ez a billentyűzet kiosztás - ha valami kell, bal hüvelykujj a win gombra és máris mehet a parancs, vagy váltunk a 10 futó ablak között. És nem miniatűr kis ikonok alapján, mert biztos, hogy egy progiból 2 ablak is fut - nagyobb, szintet teljesen olvasható tartalmú, könnyen kiválaszható ablakokkal. Ha az ember gyorsan akar dolgozni, akkor jó, ha van egy rutin az alap műveletekre, amiket nézni sem kell, csak a lényegesekkel kelljen törődni.

A gyorsbillentyűzés úgy megy, mint anno SC-ben: az első rész elcseszett hotkey rendszerével tanultam meg gyorsan játszani, mert nem lehetett átbindelni semmit. A kettőben már igen, de addigra meg kellett gondolni minden egyes változtatást, mert ha 100-150es apmmel nyomogatod a gombokat, mint egy őrült, akkor nem marad időd odanézni. Zongorázol, megy a termelő kör, noszogatot a királynőket a fészkeknél, mennek a járőrök, aztán harc és egységtermelés. Ha közben elnyomod a gombokat, már csak azt veszed észre, hogy megsütöttek.

Ami az egészbe egy kis csavart visz az az, hogy kb két éve még eszméletlenül irtóztam ettől az ablakkezelőtől. A sok évnyi windoz után még a gnome2 kinézetét állítgatva meg tudtam szokni, de a 12es ubuntuval beérkező új gnome és unity kivitt az észből. Teljesen átalakított felület, oldalsó sáv, felugró dashboard - gyökeresen más, mint előtte bármi. Aztán egy nap, amikor már a mostani helyemen dolgoztam, a munkállomásomon lévő linux mint és a rajta lévő gnome2 alapú cucc megadta magát, nem volt hajlandó működni. Az ablakkezelők újrahúzása után, felkerült a gépre az eredeti is, de felmászott a gnome3 is. Megmoccant bennem a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet élesben, meg lehet-e szokni.

Gondoltam ha rossz, akkor simán visszalépek a gnome2re vagy az xfce-re és elfelejtjük egymást. De nagyjából fél óra után kezdett megtetszeni a dolog. Amennyire zavart előtte minden részlet, annyira kezdett megtetszeni. Gyors és lényegretörő felületre találtam, ha munkához akarja az ember használni és rááll a keze, nagyon jól működik. Ez persze csak a gnome3as tapasztalat. Idővel elkezdtem a határokon belül testreszabni, kiegészítőket berakni hozzá, de ez nagyjából 6-8 dolog, egy része bekapcsolható a rendszerből, a másik központi extension: lábléc a futó programokról, rendszer indikátor, hogy tudjam hogy állunk. A többi csak extra: todo lista, időjárás jelző.

Azt hozzá kell tenni, hogy maga a felület nem a legtakarékosabb. Grafikai dolgokat szeret használni, de még akkor sem több az alap rendszer 7-800 MB nál a memóriában. Ha már indítunk valamit, akkor persze az rögtön beszáll a dolgokba: kíváncsiságból ránéztem, a már régen kikapcsolt chrome a háttérben még mindig csinál valamit, több szálon, néhány száz Mb memóriát csámcsogva. De az érv, hogy takarékosabb mint egy windoz így csak részben állja meg a helyét, kde felülettel lenne kicsivel kevesebb, xfce-vel kb fele ennyi. És ha elég lenne, vagy rá lennék szorítva, akkor az lxde nagyjából 150-200 között bőven elférne. Mondjuk az már tényleg alap, de majdnem pont olyan és annyi, mint az xp - azt pedig sokan használták kényelmesen.

Szóval a bejáratott munkakörnyezetemet hoztam haza, tulajdonképpen. Meglátjuk mennyire lesz jó döntés. Ha fejlesztéssel és hasonlókkal töltöm a gépidőt akkor nem lesz igazán negatív körülmény, inkább csak az előnyök, hiszen nem kell két rendszert molesztálnom. Persze ha játszani akarok, akkor azért más lesz a dolog. Nomeg, ha a videó vágásra és effektezésre lesz szükség, akkor még alaposan körül kell nézni - van-e alternatíva. Igazság szerint a racionális szemlélet azt mondja, hogy nem egy univerzális csodaeszköz kell, hanem több kisebb, specializált. 

Ja igen, a sitebuildhez továbbra is szükség lesz a windozra, hiszen a böngészők nagyon érdekes meglepetéseket tudnak okozni. Nagyon kellemetlen meglepetéseket...