Lassan megint beköszönt az ősz. Bár hétfő reggel szétáztam a bringán, egyelőre még csak finoman lehet érezni, hogy újra itt tartunk.

Mondjuk az idei nyár kicsit furcsa volt, pár hétre sűrítette az összes meleget, a többi csak esős-borongós szüttyögés volt. Lássuk mi lesz még.

Add a comment

Jelenleg szanaszét vet az ideg. A bejegyzésből igyekszem kimoderálni a kötőszavakat, de az itt leírtak megtörténte után hosszú percekig csak azok jutottak eszembe. Ím a történet:

Valamilyen indíttatásból gondoltam ellenőrzöm, hogy a frissen belakott Kubuntun hogy viselkedik a dedikált videókártya, arra esetre, ha újra videót vágok majd, vagy játszom egy kicsit a megújúlt steam játékokkal. Nos, a driver lista és a gpu terhelés ellenőrzés azt mutatta, hogy a drága nvida meg sem mozdul. Igen, a drivere fent van, be is van állítva használatra, viszont cseszik menni. Igaz, a Portal 2 elég jó beállításon elment, ahogy kipróbáltam, azt nem tudom mennyire képes elvinni az integrált intel vga.

Na mindegy, elkezdtem piszkálni. Hiába próbáltam beállítani a drivereknél, hogy használja a 390-es nvidia csomagot, mindig visszadobott az alap verzióra. Oké, akkor mindent eltávolítunk, reboot, majd újra felrakunk. Semmi változás. Akkor próbáljuk meg legacy driverrel, mondjuk a 340-es van ajánlva még. No, az kifektette a dolgokat, már a display manager sem akart lábra állni. Recovery mód, nvidia takarít,  reboot. Oké, akkor legyen a nagyon legacy, ami a 16.04-en muzsikált egy darabig - 304. Install, reboot, fagyás.

Hurrá, akkor megint recovery, eltávolítunk. Konzolban nvidia-304 remove, újraindít ééés tty1 konzol. Miaf***om?! Oké, akkor nézzünk be, ellenőrizzük le az apt csomaglista történetet, mit is csinált ez a szerencsétlen. Nos, itt majdnem felüvöltöttem. Azt mondtam ennek a fostalicskának, hogy dobjon ki minden nvidia-304 csomagot, de csak azt. Erre mit csinál baszod? Függőségnek tekinti a teljes X-window csomaglistát, az egész asztali környezettel együtt és magával rántja!! Nem hiszem el! És mindebből semmit nem mutat amikor a sima eltávolítást végeztem recovery módban. Csak annyit, h csomag eltávolítás és kész. Nem írja ki, hogy eltávolítom azt a 4 csomagot amit kértél, meg a többi 230-at is, amiket beírt magához függőségnek. 

Hogy fésülné meg egy keresztes hadjárat az az eszetlen idióta barmot, aki berakta oda a függőség listát, most a holnapi program egy újabb telepítés lesz, mert azzal nem vagyok hajlandó szórakozni, hogy kibogarásszam és konzolból visszarakosgassam azt a pár száz csomagot.

Őszintén szólva kezd az ilyen húzások miatt nagyon tele lenni a hócipőm Linus Torvalds hozzáállásval is. Igen, az nvida gyökér volt, erre ő beintett nekik, most meg kapjuk válaszul a fosul megírt cuccokat. Aztán kapunk egy olyan oprendszert, amit ha teljesen ki akarok használni, simán kirúgom magam alól a sámlit, mert a függőségi figyelmeztetés a smafu. És ezek után csoda, hogy nem akar ezzel foglalkozni senki? Oké, mostanra a win 10 is elérte ezt a szintet. Hurrá...

Update: kb két óra és egy összeomló install után nagyjából vissazállt a rend. És igen, most működik a dedikált vga :)

Add a comment

Folytatódik a toborzás, ennek örömére újabb videót csináltam. Egészen jól sikerült kitapasztalni a kdenlive alap szintű dolgait, pédául azt, miért csúszkált folyamatosan a kijelölés és a kivágott videó, esetleg a hang is. Legikább azért, mert a telefon, amivel rögzítek, változó képkockaszámmal dolgozik. Ha nem is videón belül, de videóként mindenképpen és ha 2-3 eltérő sebességű fájlt adsz neki, nos, akkor tud érdekességeket művelni.

De elég a szövegből, itt a videó: Aikido Takuma Dojo - Pécs (10. évadnyitó promóvideó)

 

Add a comment

Az őszre készülve elindul az új tagok toborzása a dojóba, erre az alkalomra öszedobtam egy kis promó videót, még nem végleges, inkább béta verzió:

 https://youtu.be/viMSb0dgH4k

Add a comment

Van az a kifejezés, hogy distro hopper. Amikor az ember nem tud megállni egy bizonyos linuxnál, hanem folyamatosan újabbakat tesz fel. Nos, ez előfordulhat az asztali környezetekkel is, hiszen linuxon van egy rakás. Eddig, már vagy négy éve gnome3 párti vagyok. Munkára fogtam be egyszer kényszerűségből, aztán úgy hozzászoktam, hogy a saját, otthoni is az lett. A legtöbb embernek kényelmetlen, nekem viszont kézreáll.

Illetve állt, mert a legújabb ubuntu-ban elvileg meghagyták az új verziót belőle, ami már nem mondható túl kényelmesnek. Próbáltam igazgatni, finomhangolni, de egyszerűen nem sikerült. Viszont, van pár alkalmazás, amit a kde csomagok közül használok és ahogy követem, az új plasma felület már egészen baráti, így gondoltam teszek egy próbát. Egy úttal kipróbáltam az összerakott telepítő scriptet is, amiben egyszerre kerül fel minden, amit egy friss rendszerre fel szoktam tenni, egészen jól vizsgázott. Azt azért meg kell hagyni, hogy a korábban tapasztalt, majd megoldódott kde gond újból feltűnt, de jóval viselhetőbben. Most a program indításakor gondolkozik 6-8 másodpercet, utána viszont semmi gond. Ezzel együtt tudok élni.

Rájöttem viszont arra, mi az, ami miatt nem tudtam megszokni az új gnome felületet. Azért, mert az irodai gépen még mindig egy 14.04-es ubuntu gnome fut, már nagyon belakva és mivel azt napi nyolc órát nyomkodom, furcsa utána ránézni az itthoni béna verzióra. Viszont azt a munkaállomást is frissíteni kell lassan, és ahogy a tapasztalat mutatja, nem marad gnome ágon. Ha beválik, oda is megy a Kubuntu. Bele gondolva, hogy mennyire nem szerettem a régi verzióját :)

Ez pedig a mostani állapot:

Add a comment

Pár hete kijött az új ubuntu LTS első nagyobb összefoglalója, a 18.04.1. Ez ezt is jelenti, hogy már érdemes használatba venni annak, akit komolyabban érdekel. Sajnos ebben a verzióban már nincs külön gnome ág, viszont a unityt kidobva már gnome3 van a felületben, elvileg. Gondoltam, miért ne próbáljam ki, hiszen már hónapok óta stabil az oprendszerem, olyan unalmas :) Oké, csak nem tudok megülni a virtuális seggemen.

Szóval megnéztem a szoftvertárolót és az azt mondta, igen, megvan az új kiadás, mehet az upgrade. Na igen, csakhogy a magyar szerverekről egyszerűen nem akart lejönni az összes csomag, különböző https hibákkal és release fájl hiányokkal szállt el, mielőtt bármi komolyabb is történt volna. Oké, akkor nézzünk egy használható tárolót, egy német egyetemről, az már működött. Szépen jönnek le a csomagok, megy az upgrade. Lehúztam a külső monitort, hogy ha kiveszi a rendszer alól az nvdia drivert, ne akadjon ki. Aztán egyszercsak kopp - az éppen nézett film képe odafagy a monitorra, a teljes guival együtt, csak az egér megy. Aztán pár perc után reboot, de a gui nem akar életre kellni.

Így nem maradt már, mint konzolon belépni, átmenteni a fontos dolgokat az adat vinyóra, aztán készíteni egy friss telepítőt és hajrá. A külső dvd meghajtó most sem volt egy kapkodó idegbeteg, viszont semmi olyasmit nem jött elő, mint legutóbb. Szépen felment a rendszer, aztán kezdődhetett a belakás. Nos, a felület csak részbe gnome, maradt ebben még unity bőven, de már emészthető, majd megszokom. Kicsit kellett kutakodni, hogy mindent visszaállítsak a korábbira, de még az nvidia driver is jól viselkedett. Sőt, a krusader régi betegsége is elmúlt, már megbirkózik a disk méret számítással.

Az eddigi tapasztalatok alapján jól elleszünk, de majd meglátjuk pár hét múlva.

update: Belenéztem egy jó kis linux mind videóba és onnan kölcsönvéve pár dolgok eléggé átszabtam a felületet. Ha már lehetőség van rá, miért ne? Ez már nem a 14-es korszak, ahol megkaptad a felületet, aztán jólvan :)

Add a comment

A harmadik napon következett a szétszerelés. Nos, az érzés csak később, az összerakásnál lett teljes, de eszembe jutott Bödőcs ikeás poénja: ennyi csavart bazzeg. Megszámoltam, 25 darabot kellett kiszedegetnem ahhoz, hogy a lemezt ki tudjam cserélni. Ki kellett szedni a billentyűzetet, a dvd meghajtót is, majd óvatosan, szinte körömmel körbefeszegetni a gépházat.

Azért itt is volt meglepetés, az aksi. Kívülről úgy látszik, ha nem vizsgálod meg jobban, hogy teljesen szokványos megoldás. Aztán jobban megnézve, nincs kioldó gombja. viszont az alsó fedőlemezhez van rögíztve, majd kábellel bekötve az alaplapra. Mit ne mondjak, elég sufni. Szóval miután szétkaptam mindent, beraktam a rendszerrel feltöltött ssd-t, majd az asztalra helyezve az egész lazán öszekapcsolódó cuccot, elindítottam. És paff...

Az indításkor szépen elszemezgettem a lenovo felirattal, kb 40 másodpercig, aztán zöld képernyő, ahol közli, hogy nincs boot média. 0x000000e hibakód. Innen mehetek bios-t turkálni, windoz hibajavítást próbálni, ha akarok. Nos, a bios látta a lemezt, de valószínűleg a másoláskor fellépő hiba megtettea magáét. A hdd-n lévő bootloadert nem nyírta ki, de a másolatot igen. Fasza, fussunk neki megint. Lemez visszacserél, os migrálás újraindít, teljes verzióban, majd után macerálom a partíciót. Miközben elszöszmötölt mindezzel, gondoltam készenlétbe helyezem a C tervet, megírtam a win 10 telepítőt.

Időközben kiderült, hogy ugyan gyári ÉS eredeti os van rajta, az aktiválókódot már nem adják ki a paraszt kezébe. Ez mondjuk szerintem licensz sértés, hiszen ez, mint OEM licensz a tied, az adott alaplaphoz kapcsolva. Lehet, hogy mostanra átváltottak lemezhez adottra? Azért az már tényleg kicseszés. A másoló folyamat végzett, ezúttal résen voltam, amint jelezte, hogy megvan és rebootolna, azonnal kihúztam az ssd-t, nehogy megint elcsessze nekem. Megint szerelés, indítás nagy reményekkel és működött. Végre működött! Oké, akkor most kicsit piszkálgassuk a cuccot még, mert nem elég a dolog, C: kicsinyít, D: kialakít, adatok átmásol a mostani lemezről.

Azért itt megint megpróbált beijeszteni a zöld halállal az átméretezés közben, de itt már rutinos voltam, mondtam neki egy továbbot és magához is tért. Párszor újraindítottam tesztképpen, a biosban visszaállítottam a secure boot opciót is, amit még az elején levettem, majd megpróbáltam az indításkor jelentkező kb 1 percig malmozó bazinagy lenovo feliratot eltüntetni. Sajnos ez már nem sikerült, de a foglalkozás a célját elérte: a splash logót leszámítva kb 25 másodperc alatt teljesen használatra készen tölt be az asztal és az öszes alkalmazás. Ezt már szeretjük.

Add a comment

Este volt csak rá idő, hogy cselekedjek, addig csak fejben csiszolgathattam a B és C terveket, valamint fórumokat nézegettem. A B terv a következő lett, arra az esetre, ha az usb-s megoldás végképp nem jön be: a saját gépemben vagy egy odd rack, abban van a saját eredeti hdd, mert kell a tárhely. Azt ideiglenesen kiszedem és abban rakom be a migrálás idejére az ssd-t. Miközben nagyon bízom benne, hogy az odd rekesz magassága a két gépben megegyezik, ezt ugyanis két magasságban gyártják: 6 és 8mm-rel. Nem, nem tudom, hogy az enyém mekkora, műszaki adatokban ez nem szokott szerepelni csak úgy, így a lenovót sem tudom, csak reménykedem, mert a C tervhez rohadtul nem fűlik a fogam. Még a saját windozomat is inkább megmentettem múltkor, más belakott windozát meg mindenképpen meg kell próbálni megmenteni, főleg, ha ilyen macerás az alany.

Szóval próba. A gép elindul, usb rádug ééés diszkó. Hogy szomorodnál meg! Akkor villant be egy ötlet, ami tegnap félálomban is. Próbáljuk meg fordítva, ha már a 2.0-s usb-n megy a történet, akkor is jó. Leszarom, ha sokáig tart, majd elmalmozik. És bakker, működött. A gép felismerte a lemezt, még a lenovo ki nem gyilkolt saját adatmentő progija is elkezdte kínálgatni, hogy szép új lemez, hadd mentsen rá felhasználói dolgokat. Végre! Utána már csak az easeus progit kellett felvarázsolni, ami a 11-es verzióban már duplakulcsos aktiválást kért. Meg is találta a lemezt, rajta az MBR alapú NTFS partícióval és egy gyönyörű "migrate os to ssd" gombbal egyetemben. Oké, még előtte le kellett pucoltatnom vele, de utána kézségesen viselkedett. Jelezve, hogy egy újraindítás közben fog tudni cselekedni, hagytam neki. Innentől elmalmozott egy bő fél órát, talán többet is, de minden szépen ment. Aztán zöld halál...

Nem láttam pontosan mi történt, mert akkor éppen nem ültem előtte, csak azt, hogy a win 10 szabadkozik, hogy elszabott valamit, a bootloaderrel van gondja. Egy gondololat ugrott be, így egyben: aqrvafaszba! Nem baszod meg, hogy a jelenlegi rendszer bootloadere gallyra ment? Oké, a progi szólt, hogy migrálás után, ha egyszerre van rádugva a rendszerre a két lemez, akkor agyfaszt kaphat picit, de na. Oké, 15 éve láttam már ilyet, amikor a master és a slave vinyón is egy win 98 figyelt - mert másolni akartunk cuccokat és más megoldás nem volt - és a két rendszer kiherélte egymást. Most ugyanez a rémkép ugrott be.

Oké, akkor usb lehúz, fél szemmet reboot. Bios képernyő, nincs boot média és egy "ok" gomb. Oké, mit lehet tenni, rányomtam. Újabb bios képernyő, viszont már lemez lista, amiben ott figyel az eredeti lemez, válasszuk ki azt - és igen, működött. Szépen bebotolt mint a jógyerek. A kötelező tiszteletkör - 10 perc malmozás - után rádugtam a külsőt, hogy megnézzem mi a helyzet. Ahogy láttam, minden stimmelt. Gyorsan a maradék 100Gb helyre csináltam egy adat partíciót, áthúztam mindent a hdd megfelelő partíciójáról.

És eddig ennyi a második nap, holnap jön a szétszedés, ami leírás és a videók alapján kb a fél gép szétkapását fogja jelenteni, egy nyamvadt lemez kicseréléshez. Annyira örülök neki, hogy az én gépen még régivágású, külön kis szerelő ablak van a memóriához, az lemezhez is, még az odd racket is két csavarral ki tudom engedni. No de a lenovot nem ilyen fából faragták.

Szóval jöhet a harmadik nap a szerelés és az éles teszt.

 

Add a comment

Úgy alakult, hogy ismét egy kis technikai kalandba keveredtem. Egy családi gép megérett egy kis upgade-re, nevezetesen a hdd ssd-re cserélésével. A gép nem régi darab, talán 2 éves sincs - már szerepelt itt - egy Lenovo Ideapad 100, win 10-zel szerelve. Nomeg, 2018-ban, nagyjából pusztán vásárló szopatásból, sima, mezei hdd-vel. Ami egy ssd-re számító, nagyszerű oprendszer esetén igazi öntökönlövés.

Szóval, előzetes felmérés után beszereztem egy 240Gb-os Kingston UV500-ast, az elég a rendszernek és az adatoknak is. Magamhoz vettem a teljes szerelő felszerelést, csavarhúzók, saját külső vinyó tokban, win 10 telepítő, üres dvd-k és külső optikai meghajtó a C terv esetére. Ebből már látható, hogy az van egy A terv, meg pár extra is. Az A terv követező lenne: lehetőség szerint a mostani rendszert bitre pontosan átköltöztetni a friss lemezre, azt bebarkácsolni a jelenlegi helyére és mindenki boldog. Én is, mert nem kell win10-et installálni, környezetet belőni, driverekkel szívni, legális windozt aktiválni és a tulajdonos is, mert minden pontosan úgy marad, mintha nem történt volna semmi, csak a gép nem fog vakarózni már induláskor 10 percet.

Úgyhogy belevágtam, szépen a friss ssd-t bele az usdb-s tokba. Oké, szükség lenne a magic programra, ez lett az easeus.

Már bizonyízott párszor. Igen, windows megint nem linux, de azt már tapasztaltam korábban, hogy a win 10 iszonyatosan háklis arra, ha alatta macerálják a lemezt és itt egyszerre kell költöztetni, több féle partíciót, valamint azokat shrinkelni, ami megint csak macera lehet. Szóval biztosra megyünk.

A progi a saját gépemen van, viszont nem akartam hálózaton küldözgetni, megosztani, meg éppen most lett egy friss, formázatlan külső vinyó a kezemben, tegyük rá arra. Saját ubuntu start, disks, formázzunk ntfs-re, progi felmásol, aztán másolás a másik gépre. Itt jött az első lóf*sz. a lenovo ezt a típust 2 egész darab usb-vel szerelte fel, egy 2.0 és egy 3.0-sal. Rádugom, az külső vinyó vastag csatolóját a hármasra, a másikat a kettesre, hogy legyen táp. Ez elméletben szép. Gyakorlatban újraéledt a diszkó korszak. A fájlkezelő és a totalcommander táncba kezdett a meghajtóval, a listában folyamtosan feltűnt és eltűnt a lemez, szinte villogott az ikon. Nabazdmeg... Rossz lenne az usb? De az eddig rádugott dolgokat simán vitte. Nincs elég táp? Az esetleg, de ha normálisan megy két usb 1.0 port is ad le annyit, hogy az eszköz működjön.

Eszembe jutott, hogy a win 10 baromi okosnak hiszi magát, így lehet, hogy megzavartam a takaréskoskodási üzemmódját azzal, h nagyobb áramot akarok kivenni a hubon keresztül, egyszerre. Megkerestem a beállításokban az energiatakarékosság lekapcsolását, minden eggyes eszközre, majd újraindítás. Ami egy 10 perces indítás utáni hdd reszeléssel jár, szóval vártam. Közben eszembe jutott, hogy mi van, ha nem jó a lemez? Volt már rá példa, hogy az elméletileg teljesen jól, ubuntu alól formázott ntfs particiókat egy win 8.1-es gép nem tudta megkajálni. Uccu, nézzünk rá jobban. Nos, majdnem hanyatt estem: nem egy, hanem három partició figyelt a vinyón, igaz, hogy mind ntfs, de két nagy, középen egy pár megás kicsi. Hohó, én nem erre fizettem be b*szod, egy particíót kértem - és amikor elkészült, a gépem azt is mutatta. Oké, akkor gyalu. Jöjjön a biztos windoz barát easeus, mbr ntfs partíció, arra a magic program.

Közben magához tért az alany, rádugtam újra a vinyót és megint csak travoltát játszik. Kezdtem kicsit mérges lenni, mert úgy tűnt, az A-ternek lőttek. Ráfordultam még a fórumokra, még kollegákat is megkérdeztem, hátha van egy tuti ötlet. De a legjobb amit találtam, az az volt, minden topicban, h gyaluljak le minden usb eszközt a gépről, teljes újraindítás és akkor majd a win 10 magától jól újrarakja őket. Aha, pont ennél a gépnél, aminél az automatán megtalált tapippad driver is kékhalált dobatott - Win 10, te aranyos, igen megint ez a cikk :)

De ez még csak az első nap.

Add a comment

A hónapban még úgy sem volt aikidos poszt. Szóval megjött az oklevelem, meg is mutatom. Majd keresek hozzá egy megfelelő keretet és szépen kirakom a falra, jól fog mutatni :)

Add a comment

Újra él a zöld lakat a blogon, megint. Ez azt is jelenti, hogy aki esetleg elrakta könyvjelzőbe az oldalt, újra eléri. És az is akinek a böngészője barátságosan elmentette, hogy bizony https-sel is működött az oldal korábban, akkor ha fejreállsz b*meg akkor sem fogom megmutatni, hiába írod be h http://batblog.hu.

Igen, ez amiatt van, mert nem profi szervert használok, hanem saját kártya pc-t, amire kicsit döcögősebbek az dolgok. De ma is tanultunk valamit, mégpedig azt, hogy a tűzfalat kétszer is nézd át.

Add a comment