A reggeli rádió adta meg az alaphangot, amikor a táborozásról megkérdezett szakértő szól egy érdekeset: "Az általános nyelvi, művészeti és sport táborok mellett a gyerekek(!!) akár rúdtánc-táborba is mehetnek, esetleg a mostanában elkapott katonai, túlélő táborokba is".

Na itt álljunk meg egy szóra! Mi a f#sz? Még a katonai tábort "értem", az már elég régi hagyomány, hogy az életre nevelés címszava alatt törjük be egy kicsit a leendő polgárokat, hátha később még jól jönnek az ifjú gárdisták/úttörők/cserkészek. De hogy egy tizenpár éves kislányt elküldeni egy táborba, ahol rúdtáncolni tanulna - mindig azt hiszem, már nem lehet fokozni, de mégis. Bár lehet, hogy ez összefüggene a nemzeti népesség növelő törekvéssel - így már érthető.

A másik részletbe tegnap futottam bele, egy cikkbe, ami egy rázósabb témát is megemlít: TikTok gyerek- és felnőtt szemmel Két része van, az egyik a gyerekek oldalát, a másik a szülőkét nézi meg. Magam részéről az elsőnek már nem vagyok célcsoportja, a másodiknak még nem, de azért érdemes belegondolni.

A héten egy akció keretében beszereztem ingyen a GTA 5-ik epizódját. Igaz, egész éjszaka töltött, mert 95Gb volt, de ha már ingyen van, gondoltam ránézek. Valamikor régen, a történelem előtti időkben nagyon sokat játszottunk az elődökkel.

"We don't need no education, We don't need no thought control" - így kezdődik a híres Pink Floyd szám, amiből sajnos leginkább csak a szöveg szószerinti verzióját sikerült megvalósítani. A rendszerbe betagozódás ellen még küzdünk. Pink Floyd - Another Brick In The Wall (HQ)

Szóval történt egy baleset pár napja: egy vadászaton, egy valószínűleg rosszul kivitelezett lövésbe halt bele valaki - nagyjából 2 km-rel arrébb. Nagyon szomorú. A körülményeket még vizsgálják, eddig még nem sokat tudnak ezen kívül.

Úgy tűnik, olvadásnak indult a helyzet - mármint a vírus helyzet. Legalábbis mindenki úgy tesz, mintha már minden rendben lenne. De szerintem ez egy nagy visszacsatolásos marhaság.

"Lehet kimenni, hiszen nyitva minden" mondják sokan. A dolgok meg kinyitnak, mert az emberek már nagyon mennének ki. Szinte nincs olyan kormány - a demokratikus verziók közül - amelyik nem küzd ezzel a paradoxonnal. Ha nem akarja, hogy hamarosan selyemzsinórt mutassanak neki, akkor a politikai túlélés érdekében nyitni fog.

Szembe jött egy videó a 9gag-en, kicsit utánamenve megtaláltam youtube-on is: van egy kezdeményezés, amiben zongorákat helyeznek el nyilvános helyeken, szabad használatra. Nem arra gondolva, ami itt Pécsen történt - sajnos megrongálták - hanem azért, hogy nyugodtan játsszon rajta, aki szeretne.

Nos, ez a srác profi, de ez nem von le semmit az előadásból: Dance Monkey metro station piano performance London

Egy elég underground dologról írok, amit az előbb találtam,de egy kicsit messzebbről kezdem. Az idei évben belevetettem magam a Doctor Who világába, a 2009-es, 9-ik doktortól induló verzióba - klasszikus 60-as évekből valót nem hiszem, hogy megpróbálnám :) Aztán, ahogy lenni szokott, Eszti is bekapcsolódott és behúzta a dolog - bár nem annyira, mint engem.

Ha valakit egy picit érdekel a sci-fi téma, az angol humor és a hosszabban kibontott, érzelmesebb sztoriszálaktól sem riad vissza, itt egy "rövid" kedvcsináló: DOCTOR WHO ÚTIKALAUZ Összegezve azt mondanám, hogy az első 7-8 évadot meg kell nézni!

A tizenegyedik doktor, akit Matt Smith alakít, remek társakkal van kiegészítve alap helyzetben is. Azonban ezt még bővítve, behoztak egy kisebb triót, aki időnként tűnik fel. És milyen jól tették! A korábbi epizódban, ahol a Pond családdal együtt szerepelnek, parádés az eredmény, ahol pedig Clara mellé kerülnek be, ott ők viszik az aktuális részt a hátukon.

Ez ismét egy teches írás, aki az ilyesmit nem szereti, nyugodtan skippelheti :)

Van egy nagyobb külső vinyóm, ami biztonsági mentésként funkcionál. Erre rakom el a régi fotókat, zenéket és azt a rengeteg videóanyagot, amik a dojo promó anyagok készítése során keletkeztek. A rengeteg edzőtábori felvételt már nem is említve. Szóval mindezt egy 3TB-os külső vinyóra pakolgatom fel-le, ami egy normál méretű, 3,5"-os darab, Western Digital Blue példány.

Ami teljesítményben nem rossz, a kifejezetten takarékos zöld verziókhoz képest jobb értékekkel bír, de persze elmarad a piros és lila szerverekbe szánt, folyamatos használatot és írást tűrő változatoktól - hogy a kimaxolt és legdrágább fekete kategóriát nem hagyjuk ki.

A legutóbbi bejegyzésben azt mutattam meg, hogy beszereztem és beszereltem a gigabites switchet és ezzel gigabiten mennek az adatok a lakásban. Az asztali gépeknek ez tetszik is: az enyém ugyanúgy használja mint eddig, a másik asztali ugyan csak részben tudja kihasználni, de hasít. Amire kíváncsi voltam, az a kártyaPC. Naponta nézegettem a grafikont, tesztelgettem, mozgattam videóanyagokat, hogy a nagyobb terhelést is lássam.

Összességében két fő tapasztalatot gyűjtöttem eddig, az utóbbit csak nemrégen.

Tegnap megérkezett végre amit rendeltem: egy szép gigabites switch és hozzá pár cat5e kábel. Így már minden a lakásban lévő eszközre rá tudtam kötni a gigabitet, ami az optikából egészen az ajtómig jön.

A tesztek alapján ugyan a régebbi eszközök nem tudják teljes mértékig kihasználni, de még a miniszerver esetén is duplázódott a belső hálón történő adatmozgatás sebessége. Egy kis kártyaPc-ről van szó, elvileg Gigabites csatoló van rajta, gyakorlatilag a rajta lévő proci nem bírja kihajtani.

És így már Eszti gépén is le lehet cserélni az eddigi iszonyat lassú wifi adapteres működést, ami ebben a házban is borzalmas, nagyjából 25+ wifihálózat látszik a nappaliból. Éljen a modern technika, de ez már igazi wifi-szmog. Ezek még az előző lakásban tapasztaltak, de érvényesek: Elektromszmog Vezetéknélküli szmog

Rakok ide pár képet, az egész hóbelvancot beköltöztettem az íróasztal szekrény részébe. Egyelőre figyelem a melegedést, nyitott és zárt ajtónál is - meglátjuk, hogy muzsikálnak. A tovább után van pár kép is.

A napokban gondolkoztam el rajta, hogyan tudnám ezt a jelenséget nevén nevezni, a címben látható az eredmény. Erre még egy index cikk is besegít a témakörben: Alig száz éve Európa még...

A gondolatmenetem lényege egy természeti törvényből fakad: a természet nem szereti a vákuumot. Először univerzumot akartam írni, de az úgy nem lenne helyes, bár technikailag teljes vákuum még a bolygóközi térben sincs, meglepően sok részecskét találtak benne - bár ettől a legtöbb élőlény még simán megförmed.

Szóval a szabály szerint, ha valahol űr keletkezik, azt a természet nagyon gyorsan betölti. Pontosabban a természet szereplői viselkednek úgy, mint a gázok: kitöltenek minden rendelkezésre álló helyet - ha valami eltűnik, akkor annak a helyét is be tudják tölteni.

Ebben az adásban beszélgetnek arról, milyen mértékben eldurvult a magyar társadalom, mennyire embertelenek lettünk: Flaszter 84. – Magyarország eldurvulása

Egy valamivel nem értek egyet - ez nem újdonság. Minél több információhoz jutsz hozzá, annál tisztábban látszik, hogy mindig is ilyenek volt a drága nép. Minél nagyobb a szükség, annál nagyobb az esélye annak, hogy előkerül egy erő vagy hatalom, ami segíti ezeknek a dolgoknak az előbújását.