Főleg, ha nem az otthona csendes magányában használja az illető, hanem jól betépve útjára indul, hogy akkor most ő a Jani. Főleg, ha nem a régi, "kiszámítható" szereket használja, hanem mindenféle designer sz*rt magába tol és nem tudni, mi van benne, és ezektől a cuccoktól még agresszív is lesz. Erről Zacher Gábor is panaszkodott több előadásában is.

Mostakarom! - ezt az új szót tanulta meg Dudlicsek a Harry Potter című könyv első fejezeteiben és alkalmazta is a szülein, kicsikarva mindent. Ezt a mentalitást követve nőtt fel és csak a sorozat végén bekövetkező kevés jellemfejlődés ellensúlyozza.

A mostani fiataloknál - és nem olyan fiatal fogyasztóknál - ezt nem nagyon egyenlíti ki semmi. Ez a gondolat a most éppen új GTA5 bemutatóvideóját nézve ugrott be. 

Korábban már írtam egy cikket - még nem a blogba - a játékokkal kapcsolatban. Majd az is felkerül ide, de most csak egy széljegyzet, az előző cikk megírása elnyomta az idevágó részleteket, de ami maradt, megírom.

Ma éppen a gondolkodóban üldögélve jutott eszembe egy régi emlék: gimnázium utolsó éve, diákhét. Ez egy diákoknak és diákok által rendezett szórakoztató program volt. Kezdetben egy hetes - még első évben láttam olyat - kidekorálva minden, teleragasztva minden fal és szekrény. Persze ezt később lekorlátozták, előbb a körítést, majd végül a hosszt is, mára pedig már nem is engedik. Úgy tudom ez köszönhető pár túlságosan lerészegedett alsóbb évesnek a szerda esti bulin. Nem azért, köztünk is voltak "tehetségesek", de valahogy mégsem lett belőle balhé.

Van egy vámpíros szerepjáték, hozzá tartozó számtalan könyv és egy-két számítógépes játék. Valamikor a gimi idején ez elég sokat jelenetett, sokat játszottuk, beszélgettünk róla.

Az elmúlt 10 percben bepötyögtem pár bekezdést az aikidóról, ahogy én látom, ahogy elkezdtem, amit nekem jelent. Aztán a telefonomon a chrome úgy döntött, újratölti az oldalt. A rohadt életbe, az ihlet is elszállt. Csak az ablak alatt üvöltöző részeg egyetmisták maradtak.

Szokták mondani az igazán nagy városokra, hogy betondzsungel, Feltételezem, ennek köze van a kuszaságukhoz. Az imént sikerült megerősítést találnom, hogy bár Pécs nem egy túl nagy város, a bele tartozó üvöltő orángutánok már meg vannak, a részeg egyetemisták személyében. Még akkor is, ha ez kicsi öregesnek tűnő bejegyzés lett :)

Ez most csak egy rövid kis széljegyzet lesz, szép listában vannak már azok a dolgok, amikről jó lenne írni: bohócok, öcsémmel kapcsolatos emlék, az aikido - a táborról legalább írtam, az utolsó cserkész és a magyar szinkron fénykora és a többi.

Azt már nem is teszem hozzá, hogy a blogon való hegesztés mellett a zendes dolgokat is vinni kellene. Az utóbbi időben amúgy is bitbányász lettem a tologatás helyett. Majd klónozom magam, valahogy. De nem panaszkodom tovább, örülök inkább, hogy ilyen problémáim lehetnek.

A hétvégén sikeresen megjártuk a nagy Yasuo tábort, amit az egész irányzat alapítója tartott. Egyszeűen hihetetlen a kisöreg, 80 lesz, úgy fest és mozog mint egy mackó és mindemellett szerény és vidám. Pedig ha valaki letett olyat az asztalra, ami mellett ez nem alap dolog, akkor az ő.

Az az érzés, ami akkor jön elő, ha meglátsz egy olyan játékot a gog-on - amivel már nem játszottál, mert nem volt meg hozzá a gép, de a játékos korszak végén nem is érdekelt -  elég fura. Ilyen volt látni a Far Cry-t, egy olyan játék, ami a gimis időkben jött ki, abszolút hiper csúcs grafika és a többi. De ha jobban belegondolok, az mához legalább 10 év. Ami már nem kevés.

A mai nap egészen kellemes meglepetés ért. Bent ülök az irodában, amikor Peti bejön és megkérdezi: - Te ma nem vagy szabin? Nos, akkor kezdett derengeni, hogy jó előre, kb két hónapja kikértem a mai napot, hogy az edzőtáborra el tudjunk indulni délután is, ha úgy alakul. Csak a nagy hajtásban, betegeskedésben elfelejtettem. Úgyhogy miután körbenéztem, hogy van-e tenni való - mivel szabira voltam írva, nem terveztek nekem semmi különöset - haza trappoltam. 

Mondjuk még mindig jobb, mintha itthon maradok, miközben menni kellett volna :)