Ebben a cikkben azt taglalják, milyen szörnyen érthetetlen és felesleges dolog az, ha valaki mást néz, miközben játszik, ahelyett, hogy saját maga játszana. Szerintem ez nettó baromság. Gondoljunk csak bele, dollár ezer milliárdos üzlet az, hogy egy-egy sportnak a közvetítését emberek milliárdjai nézik világszerte, különböző platformokon. Arról nem is szólva, hogy televíziós műsorként mi minden szart öntenek az emberekre, amiknél bármi jobb lenne. Például megnézném, hogy a cikkben felháborodó szülők közül hányan követik a különböző művalóságshowkat - na annál bármi jobb.

Szóval igen, szokatlan lehet a jelenség, de egyeltalán nem új, vagy furcsa - csak most nem fizikai sportot végzőket néznek, hanem játék játékosokat - nagy kaland.

Add a comment

Nagy üzemben folyik a munka, ehhez kell az aláfestés: W.A.S.P. - Wild Child

Add a comment

Pár hónap után ismét ellátogatott hozzánk amszterdami - igazából londoni - emberünk, Vincent. Vele és Rékával teljes lett az esküvői főszereplők csapata, így elmentünk megnézni, a művészben még mindig jók-e a kézműves italok.

Nos, igen, még mindig jók :) És a fő szabály is él, nagyon óvatosan kell inni a kedves tanúmmal, mert csúnya vége lehet :D

Add a comment

by 9gag

Add a comment

Ma reggel nagyon szép húzásra akadtam az autómnál. Az utca, ahol parkolni szoktam, állandóan zsúfolt, még a fákon is parkolnak autók. Így az utca végén, a sarokhoz viszonylag közel is, ahogy nekem is muszáj volt. Eddig soha nem volt probléma ezzel, mindenki megszokta. Kivéve a rohadtul ráérő és szarakodó nyugdíjasok. Egy rohadék rám hívta a köztereseket, aminek 15k lett az eredménye, valamint a mocsok nyugger hagyott hagyott egy kézzel írott üzenetet is, csak hogy örülhessen. Egy korábbi esetben egy kollegára is megpróbálta, amikor a fűre parkolt, de ott volt olyan rendes szomszéd, aki időben szólt.

A nap többi része szokásosan telt, leszámítva a végét, amikor kód review-t tartottam. Nos, most már nagyon türelmesnek gondolom a régi vezető fejlesztőnket :)

Add a comment

Előszedtem egy régi, ám annál klasszikusabb játékot: StarCraft 1. Először több mint 14 éve játszottam vele, a sztoriból vajmi keveset értve, mert akkor még angolul is csak pár szót tudtam, lévén akkor kezdtem, sok évnyi német után. Szóval ez a játék, talán az egyik legkedvesebb a számomra. Nagyon sokat játszottunk vele, sokat multiztunk, pl az érettségi szünetben hajnalba nyúlóan, vizsgaidőszakokban is.

Aztán jött a második rész és az még nagyobb klasszist teremtett. Kijavított minden hibát az elődből, a kezelést, az egységek mozgását és a játékmenetet szinte folyékonnyá vált - mondjuk éppen ezért volt nehéz sokáig visszatérni utána az első részhez, mert abban tökönrúgott birkaként keringenek az egységek sokszor. Szóval a második rész is behúzott, vagy tucatszor végigjátszott kampányokkal és ezer fölötti ladder meccs számmal - eegen, volt hogy nagyon ráértem ilyenekre :D

De vissza a címhez: piros-kék, mint a postairon, már akinek ez mond valamit. A játékban az egységek színezése jelöli, melyik csapatba tartoznak, a kampány során szép kék a saját színed - gondoltam én. Éppen az előbb ragadták el Kerrigant New Gettysburgnél és a végén tűnt fel valami - totál pirosak az egységeim. És ez zavart. Eszméletlen apróság, és nem is értettem, hogy nem tűnt fel, hiszen gyorsan letoltam a teljes terran kampányt majdnem. Elkezdtem keresgélni, videókat nézni, beállítást nézni - arra gyanakodtam, hogy a remastered verzió miatt van. Aztán rájöttem :D

A 8-ik és a 9-ik kampányban az alfa osztag is a sorainkban van, ezért kapjuk meg a színt, később Raynorral visszakapjuk a szép strandkorlátkék jelzéseinket :D Tudom, ez megint olyasmi, ami csak engem zavar. Najó, nem csak engem, de egy-két sc fanatikust leszámítva mégis :D

Summázva, akit kicsit is érdekel a scifi, és/vagy a stratégia, próbálja ki a játékot, ismerje meg a sztorit, olvassa el a könyvet - oké, leállok, szóval játszatok :) Az első rész a blizzard jóvoltából már teljesen ingyenes, csak regisztrálni kell talán egy battle.net accountot, vagy még azt sem: StarCraft 1 hivatalos letöltése

Add a comment

Bejelentették a következő ubuntu kiadást, 18.04: Bionic Beaver

Nos, nem biztos, hogy ez marad a neve, mert nem én leszek az egyetlen, akinek ez jut róla eszébe: How I Met Your Mother - Beaver Hand Puppets :D:D

Add a comment

Ma egész nap szakad a közbiztonsági eső - azaz nincs olyan elmebeteg, aki ilyen időben megy ki az utcára és balhézik - by theAnicat & Béka :)

Add a comment

Olvastam egy írást, pontosabban egy írás sorozatot hup-on, hogyan frissíti trey az általa használt rendszert 2005 óta. Igen, mostmár 12 éve ugyanazt a rendszert - Ubuntu - használja, újratelepítés nélkül. 

Meg sem tudnám számolni, hányszor telepítettem rendszert azóta, de tíz felett lehet a szám erősen. Ekkor gondolkoztam el, mióta is tart a kapcsolatom a pingvinekkel. Most a legkorábbi szárny próbálgatást nem számolom, amikor csak pár órára, live lemezről nézelődtem, hanem azt, amikor a saját, élesben használt rendszerem lett pingvin. 

Arra jutottam, hogy a 8.04-es ubi lehetett az első, még a narancs színű login képernyővel, gnome2 felülettel, 2009-ben. Utána hamar a 10.04 jött, ennek a mai napig megvan az eredeti, canonicalos telepítője, ingyenesen lehetett rendelni még akkoriban :) Azzal már elég sokat gyűrtük egymást, még a gyakornoki időmet is azon töltöttem. Sajnos az akkori Fujitsu géppel annyira nem szerették egymást, volt egy procit érintő kernel bug, amitől random boot közben meghalt. Utána kisebb szünet, majd a 13.10/mint munkára, saját gépen 12.04 csak virtuálisan. Ezzel is volt egy jó kör, mert akkoriban a gtk3 és a virtualbox nem csípte egymást. Utána melóhelyen frissültem 14.04-re, ami azóta kitart, párhuzamosan dualboot lett sajátra is. 

Felületben nagyon sokáig gnome2 párti voltam. Amikor a 12-esben megjelent a 10-es után a unity, nagyon szívtam a fogamat, kerestem az alternatívákat, ami xfce és mate felé vitt el. A dolgozós gépen cinamon volt használatban, így belekóstoltam a gtk3 előnyeibe is, a hátrányai nélkül - amíg meg nem adta magát. Akkor egy sugallatra felraktam a natúr gnome3 felületet. Hátha. És pár óra újra ismerkedés után egy mai napig tartó szimpátia alakult ki. Előtte nem tetszett, sírtam a gtk2 után, de akkor, addigra valahogy megváltozott a helyzet - talán én is alakultam, a felület is. Munkára egyszerűen tökéletes - nekem. Másnál teljesen megértem, ha agybajt kap tőle :)

Aztán, több mint két éve, hogy elhatároztam, fő rendszerem lesz az uborka - Ubuntu móka. Voltak ugyan apróbb hibák, erről már írtam is, de jó ideje már csak játékra váltok windozra. Igen, meg lehetne oldani linuxon is, wine és társaival. De az is kiderült, hogy a hardwerem nagyon kényes, dual kártyás, amivel eddig nagyon nem akaródzott hiba nélkül működni. Ezért a win marad még, bár havonta talán kétszer indítom maximum - nem játszom túl sokat - arra viszont hiba nélkül jó. Az uborka szépen ketyeg, lts-ről lts-re. 

És lassan két éve theAnicat is ubit használ, kde felülettel, egy olyan gépen, amin egy win már nagyon döcögött, ez viszont stabil és biztonságos. :)

Add a comment

Mértem egyet a lakásban, hogy miért is ilyen lassú a wi-fi, nos, a következőket találtam. A kitakart nevű piros görbe, 9-es csatornán, azok vagyunk mi:

Nappali:

Hálószoba:

És egy méterre a routertől:

Eegen, egy tíz emeletes épület közepén elég nagy a katyvasz...

Add a comment

Csak pár (kocka) poén péntekre:

  • A legfinomabb linuxos sütemény: Vaniliás sudo
  • Az utolsó almás rétes: Almás latest
  • Share-ben hagyásos gányolás.
  • Az irrelevans dolgok postolasanak wget kene vetni.

Elég szűk réteget céloz :D

 

Add a comment