Pár napja volt szerencsém ellátogatni a közeli Mezőszél suliba - az egyik projektünkhöz kértünk kölcsön tesztelőket, videótanár, általános iskolásoknak. Ezért is lettek gyerekek a tesztelők. hárman mentünk, Miki, Viki és Tiki - azaz majdnem, mert én voltam a harmadik.

Life Long Learning - azaz jó pap holtig tanul. Elméletileg ez minden szakmánál így van manapság, de talán kevésnél annyira, mint a billentyűzetcsapkodóknál.

Főleg, ha nem az otthona csendes magányában használja az illető, hanem jól betépve útjára indul, hogy akkor most ő a Jani. Főleg, ha nem a régi, "kiszámítható" szereket használja, hanem mindenféle designer sz*rt magába tol és nem tudni, mi van benne, és ezektől a cuccoktól még agresszív is lesz. Erről Zacher Gábor is panaszkodott több előadásában is.

Mostakarom! - ezt az új szót tanulta meg Dudlicsek a Harry Potter című könyv első fejezeteiben és alkalmazta is a szülein, kicsikarva mindent. Ezt a mentalitást követve nőtt fel és csak a sorozat végén bekövetkező kevés jellemfejlődés ellensúlyozza.

A mostani fiataloknál - és nem olyan fiatal fogyasztóknál - ezt nem nagyon egyenlíti ki semmi. Ez a gondolat a most éppen új GTA5 bemutatóvideóját nézve ugrott be. 

Korábban már írtam egy cikket - még nem a blogba - a játékokkal kapcsolatban. Majd az is felkerül ide, de most csak egy széljegyzet, az előző cikk megírása elnyomta az idevágó részleteket, de ami maradt, megírom.

Egy nagyon jól megírt ajánlót elolvasva szereztem be egy régebbi játékot - Assassins Creed. Az első rész a szentföldön játszódik, Jeruzsálem és környéke, templomosokkal, arabokkal. A karakter pedig egy akrobata képességekkel megáldott, rejtett késekkel és sok lopakodással operáló bérgyilkos testvériség tagja.

Ma éppen a gondolkodóban üldögélve jutott eszembe egy régi emlék: gimnázium utolsó éve, diákhét. Ez egy diákoknak és diákok által rendezett szórakoztató program volt. Kezdetben egy hetes - még első évben láttam olyat - kidekorálva minden, teleragasztva minden fal és szekrény. Persze ezt később lekorlátozták, előbb a körítést, majd végül a hosszt is, mára pedig már nem is engedik. Úgy tudom ez köszönhető pár túlságosan lerészegedett alsóbb évesnek a szerda esti bulin. Nem azért, köztünk is voltak "tehetségesek", de valahogy mégsem lett belőle balhé.

Van egy vámpíros szerepjáték, hozzá tartozó számtalan könyv és egy-két számítógépes játék. Valamikor a gimi idején ez elég sokat jelenetett, sokat játszottuk, beszélgettünk róla.

Az elmúlt 10 percben bepötyögtem pár bekezdést az aikidóról, ahogy én látom, ahogy elkezdtem, amit nekem jelent. Aztán a telefonomon a chrome úgy döntött, újratölti az oldalt. A rohadt életbe, az ihlet is elszállt. Csak az ablak alatt üvöltöző részeg egyetmisták maradtak.

Szokták mondani az igazán nagy városokra, hogy betondzsungel, Feltételezem, ennek köze van a kuszaságukhoz. Az imént sikerült megerősítést találnom, hogy bár Pécs nem egy túl nagy város, a bele tartozó üvöltő orángutánok már meg vannak, a részeg egyetemisták személyében. Még akkor is, ha ez kicsi öregesnek tűnő bejegyzés lett :)

Ez most csak egy rövid kis széljegyzet lesz, szép listában vannak már azok a dolgok, amikről jó lenne írni: bohócok, öcsémmel kapcsolatos emlék, az aikido - a táborról legalább írtam, az utolsó cserkész és a magyar szinkron fénykora és a többi.

A hétvégén sikeresen megjártuk a nagy Yasuo tábort, amit az egész irányzat alapítója tartott. Egyszeűen hihetetlen a kisöreg, 80 lesz, úgy fest és mozog mint egy mackó és mindemellett szerény és vidám. Pedig ha valaki letett olyat az asztalra, ami mellett ez nem alap dolog, akkor az ő.