Ma éppen a gondolkodóban üldögélve jutott eszembe egy régi emlék: gimnázium utolsó éve, diákhét. Ez egy diákoknak és diákok által rendezett szórakoztató program volt. Kezdetben egy hetes - még első évben láttam olyat - kidekorálva minden, teleragasztva minden fal és szekrény. Persze ezt később lekorlátozták, előbb a körítést, majd végül a hosszt is, mára pedig már nem is engedik. Úgy tudom ez köszönhető pár túlságosan lerészegedett alsóbb évesnek a szerda esti bulin. Nem azért, köztünk is voltak "tehetségesek", de valahogy mégsem lett belőle balhé.

Van egy vámpíros szerepjáték, hozzá tartozó számtalan könyv és egy-két számítógépes játék. Valamikor a gimi idején ez elég sokat jelenetett, sokat játszottuk, beszélgettünk róla.

Az elmúlt 10 percben bepötyögtem pár bekezdést az aikidóról, ahogy én látom, ahogy elkezdtem, amit nekem jelent. Aztán a telefonomon a chrome úgy döntött, újratölti az oldalt. A rohadt életbe, az ihlet is elszállt. Csak az ablak alatt üvöltöző részeg egyetmisták maradtak.

Szokták mondani az igazán nagy városokra, hogy betondzsungel, Feltételezem, ennek köze van a kuszaságukhoz. Az imént sikerült megerősítést találnom, hogy bár Pécs nem egy túl nagy város, a bele tartozó üvöltő orángutánok már meg vannak, a részeg egyetemisták személyében. Még akkor is, ha ez kicsi öregesnek tűnő bejegyzés lett :)

Ez most csak egy rövid kis széljegyzet lesz, szép listában vannak már azok a dolgok, amikről jó lenne írni: bohócok, öcsémmel kapcsolatos emlék, az aikido - a táborról legalább írtam, az utolsó cserkész és a magyar szinkron fénykora és a többi.

A hétvégén sikeresen megjártuk a nagy Yasuo tábort, amit az egész irányzat alapítója tartott. Egyszeűen hihetetlen a kisöreg, 80 lesz, úgy fest és mozog mint egy mackó és mindemellett szerény és vidám. Pedig ha valaki letett olyat az asztalra, ami mellett ez nem alap dolog, akkor az ő.

Az az érzés, ami akkor jön elő, ha meglátsz egy olyan játékot a gog-on - amivel már nem játszottál, mert nem volt meg hozzá a gép, de a játékos korszak végén nem is érdekelt -  elég fura. Ilyen volt látni a Far Cry-t, egy olyan játék, ami a gimis időkben jött ki, abszolút hiper csúcs grafika és a többi. De ha jobban belegondolok, az mához legalább 10 év. Ami már nem kevés.

A mai nap egészen kellemes meglepetés ért. Bent ülök az irodában, amikor Peti bejön és megkérdezi: - Te ma nem vagy szabin? Nos, akkor kezdett derengeni, hogy jó előre, kb két hónapja kikértem a mai napot, hogy az edzőtáborra el tudjunk indulni délután is, ha úgy alakul. Csak a nagy hajtásban, betegeskedésben elfelejtettem. Úgyhogy miután körbenéztem, hogy van-e tenni való - mivel szabira voltam írva, nem terveztek nekem semmi különöset - haza trappoltam. 

Mondjuk még mindig jobb, mintha itthon maradok, miközben menni kellett volna :)

Ezzel a szöveggel jelentette be egy Jay-Z nevű - magát zenésznek mondó - rapper azt, hogy felvásárolta az egyik streaming szolgáltatót. Mindezzel az a célja, hogy lenyomja a ma elterjedt freemium mintán dolgozó szolgáltatókat: pl Spotify. Azaz van ingyenes cucc, csak reklámmal, meg lehet fizetni, akkor reklám nélkül. 

Ezzel szemben ő és a barátai nem akarnak ingyeneset, fizessen mindenki. Szép. Pont annyira életképes, mint a nagy zenekiadók kapálózásai az mp3+torrent majd az iTunes ellen. De végülis ők akarnak széllel szemben pisilni :)

Vonatkozó south park rész: 7. évad 9. rész

 

Ma csak új sorjáznak a bejegyzések, de ezeket mind feljegyzem, évek múlva nagyon fogok neki örülni :)

Szóval, ma Fanni kiosztotta az évenkénti kötelező orvosi vizsgálathoz a papírt, amivel be kell sétálni a Lánc utcába és szépen megvizsgálnak. A kitöltésével azonban akadt némi probléma.

Ahogy a címnek használt Asimov idézet is utal rá, a robotok és gépek dolga - legalábbis elméletben - a szolgálat. Illetve az lenne, ha nem makacsolnák meg magukat - vagy mint esetemben - jól lennének használva. :)