Évekkel ezelőtt - 7+ - viszonylag sokat játszottam egy játékkal, ez volt a StarCaft 2. A nagysikerű első rész nagyon jó folytatása volt, remek sztori móddal. Valamint belevágtunk a kompetitív játékba is, amikor mások ellen, online irányítod a seregeket. Elég nagy kihívás, főleg ha már kinőttél a gamer korból. Akkoriban sok százezer játékos volt - főleg a kezdetibb időkben, így a rendszer elég jól talált neked ellenfelet. Több szint van, egészen pontosan hét, mindegyik más nemesfémmel, vagy hasonlóval jelölve (bronz,ezüst,arany,platina,stb). Elég sokat számít, hogy hozzád hasonló szintű ellenfelet kapj, hiszen egy nálad jóval gyengébb ellenféllel szemben nem élvezetes és nem is dicsőség nyerni, de még játszani sem olyan jó.

Már egy ideje akartam írni a dologról: túlléptük a 800km-t a szobabiciklin. Aztán már a 900-at is sikerült. Egészen pontosa most 914-nél tartunk. Mivel a kijelző csak 3 egész számjegyig megy, valószínűleg átfordul majd. De azért szép :)

A reggeli rádió adta meg az alaphangot, amikor a táborozásról megkérdezett szakértő szól egy érdekeset: "Az általános nyelvi, művészeti és sport táborok mellett a gyerekek(!!) akár rúdtánc-táborba is mehetnek, esetleg a mostanában elkapott katonai, túlélő táborokba is".

Na itt álljunk meg egy szóra! Mi a f#sz? Még a katonai tábort "értem", az már elég régi hagyomány, hogy az életre nevelés címszava alatt törjük be egy kicsit a leendő polgárokat, hátha később még jól jönnek az ifjú gárdisták/úttörők/cserkészek. De hogy egy tizenpár éves kislányt elküldeni egy táborba, ahol rúdtáncolni tanulna - mindig azt hiszem, már nem lehet fokozni, de mégis. Bár lehet, hogy ez összefüggene a nemzeti népesség növelő törekvéssel - így már érthető.

A másik részletbe tegnap futottam bele, egy cikkbe, ami egy rázósabb témát is megemlít: TikTok gyerek- és felnőtt szemmel Két része van, az egyik a gyerekek oldalát, a másik a szülőkét nézi meg. Magam részéről az elsőnek már nem vagyok célcsoportja, a másodiknak még nem, de azért érdemes belegondolni.

A héten egy akció keretében beszereztem ingyen a GTA 5-ik epizódját. Igaz, egész éjszaka töltött, mert 95Gb volt, de ha már ingyen van, gondoltam ránézek. Valamikor régen, a történelem előtti időkben nagyon sokat játszottunk az elődökkel.

"We don't need no education, We don't need no thought control" - így kezdődik a híres Pink Floyd szám, amiből sajnos leginkább csak a szöveg szószerinti verzióját sikerült megvalósítani. A rendszerbe betagozódás ellen még küzdünk. Pink Floyd - Another Brick In The Wall (HQ)

Szóval történt egy baleset pár napja: egy vadászaton, egy valószínűleg rosszul kivitelezett lövésbe halt bele valaki - nagyjából 2 km-rel arrébb. Nagyon szomorú. A körülményeket még vizsgálják, eddig még nem sokat tudnak ezen kívül.

Úgy tűnik, olvadásnak indult a helyzet - mármint a vírus helyzet. Legalábbis mindenki úgy tesz, mintha már minden rendben lenne. De szerintem ez egy nagy visszacsatolásos marhaság.

"Lehet kimenni, hiszen nyitva minden" mondják sokan. A dolgok meg kinyitnak, mert az emberek már nagyon mennének ki. Szinte nincs olyan kormány - a demokratikus verziók közül - amelyik nem küzd ezzel a paradoxonnal. Ha nem akarja, hogy hamarosan selyemzsinórt mutassanak neki, akkor a politikai túlélés érdekében nyitni fog.

Szembe jött egy videó a 9gag-en, kicsit utánamenve megtaláltam youtube-on is: van egy kezdeményezés, amiben zongorákat helyeznek le nyilvános helyeken, szabad használatra. Nem arra gondolva, ami itt Pécsen történt - sajnos megrongálták - hanem azért, hogy nyugodtan játsszon rajta, aki szeretne.

Nos, ez a srác profi, de ez nem von le semmit az előadásból: Dance Monkey metro station piano performance London

Egy elég underground dologról írok, amit az előbb találtam,de egy kicsit messzebbről kezdem. Az idei évben belevetettem magam a Doctor Who világába, a 2009-es, 9-ik doktortól induló verzióba - klasszikus 60-as évekből valót nem hiszem, hogy megpróbálnám :) Aztán, ahogy lenni szokott, Eszti is bekapcsolódott és behúzta a dolog - bár nem annyira, mint engem.

Ha valakit egy picit érdekel a sci-fi téma, az angol humor és a hosszabban kibontott, érzelmesebb sztoriszálaktól sem riad vissza, itt egy "rövid" kedvcsináló: DOCTOR WHO ÚTIKALAUZ Összegezve azt mondanám, hogy az első 7-8 évadot meg kell nézni!

A tizenegyedik doktor, akit Matt Smith alakít, remek társakkal van kiegészítve alap helyzetben is. Azonban ezt még bővítve, behoztak egy kisebb triót, aki időnként tűnik fel. És milyen jól tették! A korábbi epizódban, ahol a Pond családdal együtt szerepelnek, parádés az eredmény, ahol pedig Clara mellé kerülnek be, ott ők viszik az aktuális részt a hátukon.

Ez ismét egy teches írás, aki az ilyesmit nem szereti, nyugodtan skippelheti :)

Van egy nagyobb külső vinyóm, ami biztonsági mentésként funkcionál. Erre rakom el a régi fotókat, zenéket és azt a rengeteg videóanyagot, amik a dojo promó anyagok készítése során keletkeztek. A rengeteg edzőtábori felvételt már nem is említve. Szóval mindezt egy 3TB-os külső vinyóra pakolgatom fel-le, ami egy normál méretű, 3,5"-os darab, Western Digital Blue példány.

Ami teljesítményben nem rossz, a kifejezetten takarékos zöld verziókhoz képest jobb értékekkel bír, de persze elmarad a piros és lila szerverekbe szánt, folyamatos használatot és írást tűrő változatoktól - hogy a kimaxolt és legdrágább fekete kategóriát nem hagyjuk ki.

A legutóbbi bejegyzésben azt mutattam meg, hogy beszereztem és beszereltem a gigabites switchet és ezzel gigabiten mennek az adatok a lakásban. Az asztali gépeknek ez tetszik is: az enyém ugyanúgy használja mint eddig, a másik asztali ugyan csak részben tudja kihasználni, de hasít. Amire kíváncsi voltam, az a kártyaPC. Naponta nézegettem a grafikont, tesztelgettem, mozgattam videóanyagokat, hogy a nagyobb terhelést is lássam.

Összességében két fő tapasztalatot gyűjtöttem eddig, az utóbbit csak nemrégen.

Tegnap megérkezett végre amit rendeltem: egy szép gigabites switch és hozzá pár cat5e kábel. Így már minden a lakásban lévő eszközre rá tudtam kötni a gigabitet, ami az optikából egészen az ajtómig jön.

A tesztek alapján ugyan a régebbi eszközök nem tudják teljes mértékig kihasználni, de még a miniszerver esetén is duplázódott a belső hálón történő adatmozgatás sebessége. Egy kis kártyaPc-ről van szó, elvileg Gigabites csatoló van rajta, gyakorlatilag a rajta lévő proci nem bírja kihajtani.

És így már Eszti gépén is le lehet cserélni az eddigi iszonyat lassú wifi adapteres működést, ami ebben a házban is borzalmas, nagyjából 25+ wifihálózat látszik a nappaliból. Éljen a modern technika, de ez már igazi wifi-szmog. Ezek még az előző lakásban tapasztaltak, de érvényesek: Elektromszmog Vezetéknélküli szmog

Rakok ide pár képet, az egész hóbelvancot beköltöztettem az íróasztal szekrény részébe. Egyelőre figyelem a melegedést, nyitott és zárt ajtónál is - meglátjuk, hogy muzsikálnak. A tovább után van pár kép is.